Rátkai Márton, színész (Budapest, 1881. november 18. – Budapest, 1951. szeptember 18.)

A budapesti színművészeti akadémián 1903-ban szerzett oklevelet. Pályáját a Magyar Színházban kezdte, de csakhamar Miskolcra szerződött. 1905. novembertől 1920-ig Beöthy László színházaiban szerepelt, de a Budai Színkörben (1911), a Télikertben (1915–1916), a Scala Színházban (1920) is fellépett. 1921–1922-ben az Egyesült Államokban vendégszerepelt. Hazatérése után a Király Színházban (1922–1923, 1925–1928, 1930–1935), a Vígszínházban (1923, 1928–1929, 1934, 1936, 1939, 1940–1941), a Budai Színkörben (1924, 1929–1933), a Városi Színházban (1929–1930, 1936), a Belvárosi Színházban (1931, 1935, 1938), a Pesti Színházban (1932), a Budapesti Színházban (1934), az Andrássy úti Színházban (1935), a Művész Színházban (1937–1938), az Erzsébetvárosi Színházban (1937–1938) és a Royal Színházban (1938–1940) láthatta a közönség.

1929-ben a bécsi Theater an der Wien vendége volt. 1924-ben megválasztották a Budapesti Színészek Szövetségének alelnökévé; 1933–1939 között a szervezet helyettes elnöke volt. 1941-től a zsidótörvények miatt nem kapott szerződést. 1945-ben a Nemzeti Színház tagja lett, de a Vidám Varieté (1945), a Művész Színház (1945–1946), a Béke Színház, a Belvárosi Színház és a Vígszínház (1946) előadásain is fellépett. 1948-tól 1954-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészmesterséget tanított. Kitűnő tánctudása, akrobatikus mozgása, parodizáló hajlama, eredeti humora ideális táncoskomikussá tette; de jellemszerepekben is kiválót alkotott. Néhány találó vonással, drámai erővel vérbeli karaktereket teremtett; 1945 után klasszikus művek komikus és tragikomikus szerepeiben is sikert aratott.

Díjak, elismerések: Kossuth-díj (1949), érdemes (1950) és kiváló művész (1951).

Fontosabb szerepei: Metternich (Rostand: A sasfiók); Róth bácsi (Földes Imre: Hivatalnok urak); Bolond (Shakespeare: Lear király); Liliom, Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom); Zsupán (Kálmán Imre: Marica grófnő); Bóni (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő); Mágnás Miska (Szirmai Albert); Francia király (Kacsoh Pongrác: János vitéz); Kosztyilev (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Orgon (Molière: Tartuffe); Harpagon (Molière: A fösvény); Visnyevszkij (Osztrovszkij: Jövedelmező állás); Sartorius (Shaw: Szerelmi házasság); Polgármester (Gogol: A revizor).

Ismertebb filmjei: Márta (1913); Rablélek (1913); Lyon Lea (1915); Simon Judit (1915); Doktor úr (1916); Szent Péter esernyője (1917); A testőr (1918); A csodadoktor (1926); Lila ákác (1934); Szent Péter esernyője (1935); A csúnya lány (1935); Tisztelet a kivételnek (1936); Édes a bosszú (1937); Az ember néha téved (1937); Gül Baba (1940); Beszterce ostroma (1948).

Irodalom: Rátkai Márton írásaiból (közli Kristóf Károly, Színház- és Filmművészet, 1956); Kárpáthy György: A nagy komédiás (Nagy magyar színészek. Szerkesztette Gyárfás Miklós és Hont Ferenc, 1957); Gyárfás Miklós: A polgármester (Gyárfás Miklós: Színész-könyv, 1958); Nagy Adorján: Rátkai Márton (Nagy Adorján: Színpad és beszéd, 1964); Magyar Bálint: Rátkai Márton (Színészarcok a közelmúltból. Szerkesztette Illés Jenő, 1968.); Bilicsi Tivadar: Marci bácsi (Bilicsi Tivadar: „Hol vagytok, ti régi játszótársak?…”, 1982, 2001); Szomory György: Rátkai Márton (1988).