Róna József (Lovasberény, 1861. február 1. – Budapest, 1939. december 31.)

Róna József szegény családból származó asztalosinasként indult. Később elhivatottságát mutatta, hogy egy szobrászműteremben segédkezett, ahol alapvető tapasztalatokat szerzett. 1879-ben ösztöndíjat kapott Bécsbe, majd 1882-től három éven át Caspar von Zumbusch mesteriskolájában tanult. 1885-ben Berlinben római ösztöndíjat nyert az első nagyszabású szobrával. Megszorult faun című szobráért Rökk Szilárd jutalmat, az Utolsó szerelem címűért pedig aranyérmet kapott Antwerpenben, Párizsban pedig Grand Prix-t nyert. Legismertebb faszobráért, a József és Putifárné című kompozícióért (1910) elnyerte az állami nagy aranyérmet. A Benczúr Társaság tagja volt. Bibliai, mitológiai témájú kisméretű szobraira nagy szakmai felkészültség, naturalista felfogás jellemző. Szoboröntő műhelyt tartott fenn Budapesten, ahol például a Millenniumi emlékmű egyes szobrai is készültek. 1929-ben Budapesten jelent meg kétkötetes önéletrajza Egy magyar művész élete címen. Emlékműveket készített Budapesten (Savoyai, Zrínyi), Miskolcon (Kossuth, Szemere Bertalan) és Szegeden (Kossuth) és Komáromban (Klapka).

Savoyai Jenőt ábrázoló lovasszobra a herceg, jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria főbejárata előtt látható lovas emlékművének 1:10 arányú kisméretű változata. A korban szokásos volt, hogy a művészek nagyobb méretű alkotásaikról redukciót, azaz az eredeti művel teljesen megegyező, kisebb méretű változatot készítettek. Azonban a gyakorlat szerint az emlékművekhez tervként annak kismintáját is elkészítették. Így a Savoyai szobor esetében a kis bronzváltozat egyaránt lehet redukció és terv is. Az 1899. évi tavaszi kiállításon, a Műcsarnokban a két változat (a kis- és a nagyméretű) egyszerre került bemutatásra, így valószínűleg a kis lovasszobor az emlékmű terve lehet.

Róna József Zenta város hivatalos felkérésére készítette el Savoyai Eugén neobarokk lendületű, reprezentatív hatású lovas szobrát, jelentős költséggel, ám azt pénz hiányában nem vették át tőle. Az anyagi csődtől végül az mentette meg a szobrászt, hogy Széll Kálmán miniszterelnök elérte, hogy az emlékmű, állami vásárlással a budai vár előtt kerüljön felállításra. A hadvezér páncélban, nagy kalapban, oldalra nyújtott jobbjában pálcát tartva, kissé hátra dőlve ül a megtorpanó, fejét leszegő, lobogó farkú, díszesen felszerszámozott ló hátán. A ló modellje az Andrássy Tivadar gróf tulajdonában lévő egyik lipicai mén, míg a lovasfiguráé a bécsi spanyol lovasiskola egyik fiatal növendéke volt. A plasztika művészkörökben első bemutatásakor is sikert aratott.

Savoyai Jenő lovasszobra, 1900 körül; Bronz, 16x38x53 cm, j.n..