Roskó Gábor, festő, grafikus (Budapest, 1958. március 3. -)

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola ötvös osztályában végzett 1976-ban, ezután Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán folytatta a művészeti tanulmányait. 1981–82 között posztgraduális képzésen a főiskola murális szakát is elvégezte. 1983-tól 86-ig Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola esti tagozatának tanára volt, rajzot  és tervezést tanított. 2003 és 2006 között az Óbudai Képzőművészeti Szakközépiskola, rajz- és festészetoktatás tanáraként dolgozott, 2009 óta Szegedi Tudományegyetemen tanít.

A főiskolán Kokas Ignác, és Raszler Károly voltak a mesterei. Szürrealizmusba hajló festészetéhez saját bevallása szerint a legtöbbet Erdély Miklóstól és az Indigo csoporttól kapta. Mesterének tekinti Marcel Duchampot és Max Ernstet is. Munkáinak jellemzésére kritikusai előszeretettel használják a „progresszív konzervativizmus” kifejezést. A régebbi korok megidézése olajképein egyes értelmezések szerint az állandóság, az időtlenség képzetét kelti, a sebesség és a hatalom misztifikációja ellenében. Roskó ennek megfelelően 1980 és 1990 között alig harminc olajképet készített. 1990-ben Hollandiába és Skóciába utazott, ahonnan grafikákat küldött hazai folyóiratoknak.

Mostanság a bicikligyűjtés mellett (300 darabos gyűjteménnyel rendelkezik) kerámiaszobrokat készít a maga által teremtett alakokról. Számos egyéni kiállításon mutatkozott be: Székesfehérvár (1989), Budapest Galéria (2000). Csoportos tárlaton szerepelt az Ernst Múzeumban 1984-ben, 1994-ben, a Műcsarnokban 1986-ban, Bécsben 1988-ban, Székesfehérváron 1988-ban, New Yorkban 1998-ban, a Magyar Nemzeti Galériában 1999-ben, Rómában 2000-ben. 1995-ben Munkácsy-díjat kapott, 2008-tól a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze.

Művészbarátaival performanszokat hoz létre, alkalmi zenekarokban szaxofonozik.

Nézzük, mi újság a világban, 1989; Rétegelt lemez, akril, olaj, 153 × 153 mm. MNG Ltsz.: MM. 91.171.