100 híres (béta)

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum művészeti portálja
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>

Sárhajó

Eddigi szavazatok száma: 0
Az Alföld földrajzát, gazdálkodását, közlekedését alapvetően meghatározta a vízrajza, mindenekelőtt a Tisza. A folyó hosszú utat tett meg, és tesz meg ma is, mire eléri a síkságot, magába gyűjti a Kárpátok olvadó jegét, és más folyók vizét, majd az Alföldön lelassulva hömpölyög tovább. Árvizek, mocsarak jellemezték ezt a tájat, ahol az útnak híre hamva sem volt, és ahol a legkésőbb épültek ki az utak Magyarországon. A hajdani úti beszámolók a végtelen pusztáról, az úttalan utakról, a sárbaragadt, tengelytört szekerekről elsősorban az Alföldre vonatkoztak. Ha esetleg a téli olvadás nem duzzasztotta volna fel a folyót, akkor is sártengerré változott a vidék, hiszen az átfagyott föld olvadása, a még rázúduló tavaszi esők éppen eléggé eláztatták a talajt. Az utak járhatatlansága sokszor nemcsak a települések közötti közlekedést tette emberpróbálóvá, hanem a falvakon, városokon belüli mozgást is.
 
A kényszer és leleményesség együtt jár, így alakulhatott ki a sáron csúszó, alföldi személy és teherszállító alkalmatosság, a sárhajó. A XVIII-XIX. században széles körben elterjedt Békés megyében, a Kiskunságban, Sárréten, Érmelléken, Sárközben, de még Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is. Ismert még csúszó, félhajó, vontató neveken is.
 
A sárhajó laposfenekü, kettévágott csónakra hasonlító jármű. Kétféleképpen készült: egy már agyonhasznált bödönhajót (egy fatörzsből kivájt csónak) egyszerűen kettéfűrészeltek, végét deszkával lezárták. Elejére, a hegyes, csónak alakú végére kampót akasztottak a vontatáshoz, ami történhetett lóval, ökörrel, esetleg bivallyal. A tehetősebbek új sárhajót készíttettek mesteremberrel, rendszerint nyírfából. A fát kettévágták, kivájták és kiégették, orrát csónak alakúra faragták.
 
A sárhajó hossza általában 2 méter, szélessége 50 cm körüli, oldalmagassága 20-30 cm. Az orrára erősített fa- vagy vaskampóra kötötték a hámfát, amihez a vonóállatot fogták. Tavasszal és ősszel rendszeresen használták, árút szállítottak rajta a piacra vagy a gabonát hordták a malomba. Iskolaidőben a gyerekeket vitték a sárhajón az iskolába, 5-6 gyerek is elfért benne. A sárhajó párhuzamait az északi és a szibériai népeknél találjuk meg, akik a csónak alakú szánon közlekedtek, és érdekes, hogy bödönszán a Pireneusok vidékén is felbukkant.
 
Alkotó / Alkotás: 
Alkotás
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>