Schaár Erzsébet, szobrász (Budafok, 1908. július 27. – Budapest, 1975. augusztus 29.)

Schaár Er­zsé­bet 1908. jú­li­us 27-én szü­le­tett Bu­da­fo­kon. Mű­vé­sze­ti ta­nul­má­nyait 1924 és 1926 kö­zött a bu­da­pes­ti Kép­ző­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­lán végezte, Kis­fa­lu­di Stróbl Zsig­mond volt a mes­te­re. Ki­ál­lí­tá­so­kon 1926-tól sze­re­pelt rend­sze­re­sen mű­ve­i­vel, fő­leg port­rék­kal. Párizsi, müncheni és bécsi tanulmányutak után első, önálló kiállítása 1932-ban volt Budapesten.1935-ben há­zas­sá­got kö­tött Vilt Ti­bor szob­rász­mű­vés­szel.

A negyvenes évektől a portrék mellett, mivel másra nem nagyon volt módja, agyagból mintázott kisplasztikákat vagy fából faragott domborműveket. Az 50-es évek végétől újra és újra megújuló művészi formanyelvvel jelentkezett. A 60-as évek első felében expresszívebb kifejezésmód jellemezte munkáit.1960-ban a bu­da­pes­ti Mű­csar­nok­ban ön­ál­ló ki­ál­lí­tá­son mu­tat­ta be alkotásait, mellyel nagy si­kert ara­tott.

A hat­va­nas évek ele­jé­től ál­la­mi meg­bí­zásokat is ka­pott, ele­in­te in­kább csak port­rék­ra, ké­sőbb köz­te­rü­le­ti al­ko­tá­sok­ra is. E mun­kái kö­zül ki­emel­ke­dik a ti­ha­nyi Hal­bi­o­ló­gi­ai In­té­zet előtt ál­ló Tu­dó­sok cí­mű kom­po­zí­ci­ó­ja (1968-70). Mű­vé­szi pá­lyá­ján a hat­va­nas évek kö­ze­pén kö­vet­ke­zett be erős vál­to­zás, ami­nek el­ső ered­mé­nye­it 1966-os szé­kes­fe­hér­vá­ri ki­ál­lí­tá­sán is­mer­te meg a kö­zön­ség.

1970-ben is­mét a Mű­csar­nok­ban mu­tat­ko­zott be, ahol elő­ször ál­lí­tot­ta ki hun­ga­ro­cell­ből ala­kí­tott mo­nu­men­tá­lis kom­po­zí­ci­ó­it. 1974-ben a szé­kes­fe­hér­vá­ri Csók Ist­ván Kép­tár­ban kom­po­nál­ta és ál­lí­tot­ta ki az élet­mű­vét is ös­sze­fog­la­ló Ut­ca cí­mű ha­tal­mas mun­ká­ját. Schaár Erzsébet az Utca együttesében zárt és nyitott tereket alakított szobrokká. Épületfalak, ajtók, ablakok idézik meg ember és környezet kapcsolatát. A szobor-utca kompozícióban az életnagyságú szoboralakok ugyanúgy viselkednek, mint a valóságban: kinéznek az ablakon, állnak a falaknál, de mozdulatlanul, időtlenül léteznek ebben a térben.

A hat­va­nas évek­től mun­kái kül­föl­di ki­ál­lí­tá­sok­ra is el­ju­tot­tak. 1966-ban a bé­csi Col­le­gi­um Hun­ga­ri­cum­ban kis­plasz­ti­ká­it ál­lí­tot­ták ki. 1967-ben részt vett Mid­del­he­im sza­bad­té­ri szob­rá­sza­ti bi­en­ná­lé­ján. 1972-ben Ant­wer­pen­ben és Gent­ben volt nagy­si­ke­rű ön­ál­ló ki­ál­lí­tá­sa. Ha­lá­la előtt nem sok­kal, 1975-ben Lu­zern­ben mu­tat­ta be a Kunst­mu­se­um ter­me­i­ben "Ut­ca" cí­mű kom­po­zí­ci­ó­já­nak egy újabb kon­cep­ci­ó­jú vál­to­za­tát. 1977-ben Duis­burg­ban, a Wil­helm Lechmb­ruck Mú­ze­um­ban Vilt Ti­bor mun­ká­i­val együtt ál­lí­tot­ták ki élet­mű­vé­nek vá­lo­ga­tott, ret­ros­pek­tív anya­gát.

1932-ben el­ső ön­ál­ló ki­ál­lí­tá­sa után nyer­te el a fi­a­tal mű­vé­szek szá­má­ra ala­pí­tott Szi­nye­i-­dí­jat. 1960-ban Mun­ká­csy-díj­jal tün­tet­ték ki. 1972-ben meg­kap­ta a Ma­gyar Nép­köz­tár­sa­ság Ér­de­mes Mű­vé­sze cí­met.

Schaár Erzsébet 1975. augusztus 29-én Budapesten halt meg.

Falak és ajtók, 1967; Bronz, M: 38cm. MNG Ltsz.: MM. 76.381.