Szürkés mészkő; vastagság: kb. 22,5 cm, szélesség: 53 cm, hosszúság: 60 cm. Felirat a felső mezőben: E[…………] | LITERVLA[S QVI] | CVMQ(ue) LE[G]VN[T] | DEV(m) OMN[IP]O[TE]N | TEM ROGENT; Felirat az alsó mezőben: [SI QV]IS ACCEPERIT L | APIDEM I | STV(m) MA | LEDIC | [TVS SIT]

Az 1100 körül készült sírfedél töredéke az egyik legkorábbi fennmaradt középkori síremlék a Magyar Királyság területéről. A durva formálású figurákkal és szalagfonatokkal díszített faragványt 1896-ban találták az aracsi templomrom tőszomszédságában. Hamarosan bekerült a Magyar Nemzeti Múzeumba. A középkori magyarországi művészet történetét bemutató könyvek, kiállítások szinte kötelezően szereplő, igen korai darabja.

A fragmentumnak négy, domborművel díszített oldala van. A legterjedelmesebb, egykor vízszintesen futó lapból csupán kétmezőnyi – egymástól varkocsfonatos sávval elválasztott – szakasz maradt ránk, az is töredékesen. A felsőben jobbra egy pap félalakja látható: nyakában stóla, áldó mozdulatú jobb kezét hajlított könyökkel felemeli, a melle előtt tartott bal kezében pedig kivehetetlen formájú tárgyat tart. A jobbja melletti felületet imára buzdító, latin nyelvű felirat tölti ki. A varkocsfonat alatti, kicsit mélyebb szakaszból alig maradt valami: ezen mindössze két fej töredéke látszik, közöttük latin szöveg olvasható, amely megátkozza a kő elvivőjét.

A síremlék vékony sávban futó oldalait is domborművek borították. A pap figurájának a fejénél elhelyezkedő, keskeny oldalon toronyból, hajóból és szentélyből álló templom képét faragták ki. Ettől balra négyszögfonatú keretben egy madár és egy felnyergelt ló látszik, a túloldalon keretes kettősfonat maradt meg hiányosan. A sírkő felső harmadát megőrző kőhasáb a templomos oldaltól a törött vég felé enyhén keskenyedik, sírfedél voltának megfelelően. A kő alja törött, hiányos.

Az aracsi templom, amelynek romjai mellett találták a faragványt, a 13. században épült. Jóval későbbi tehát, mint a sírfedőlap, amelyet e szerint utólag hoztak át ide. A sírkő díszítésének legszorosabb stiláris párhuzamai a Kárpát-medence déli részéről származnak: Bodrogmonostorszegről, Titelről és főleg Dombóról, a távolabbiak Somogyvárról, Szekszárdról, Gyulafehérvárról. Az aracsi kő feliratainak latin nyelve, latin betűi kétségtelenné teszik, hogy a faragvány a nyugati kereszténység kultúrkörébe tartozik.