Segner János András, feltaláló (Pozsony, 1704. október 9. - Halle (Németország), 1777. október 5.)

Az evangélikus gimnázium elvégzése után Segner Pozsonyban, majd Győrben és Debrecenben tanult, 1725-től 1730-ig a jénai egyetemen hallgatott orvostudományt és természettudományokat. Egyévi pozsonyi és debreceni orvosi praktizálás után kinevezték professzorrá a jénai egyetemre (1732-1736), majd Göttingába, ahol matematikát, fizikát és kémiát oktatott, 1735-től 1755-ig. Ő létesítette a város első csillagvizsgálóját. Ezután Halle-ba költözött.

A hallei egyetemen Segner matematikát, általános fizikát, optikát, hidraulikát, csillagászatot, orvostudományt és botanikát tanított. Kutatásai és találmányai a hidraulikus gépekkel és a légcsavarfordulatokkal kapcsolatban fontos adalékok az elméleti mechanika kifejlődéséhez. Különösen a kifolyó vízsugárnak az alexandriai Héronra visszavezethető reaktív nyomatékával, tehát a visszalökéssel kapcsolatos felfedezése vízkerekek meghajtására („Segner-kerék”). Ez a felfedezés meghozta a londoni, berlini és a szentpétervári tudományos akadémiák tagságát is.

Göttingában, ahol a Királyi Társaság is tagjai közé választotta, Segner barátságban volt Leonhard Euler matematikussal, akinek Segner találmánya adta az ösztönzést a turbina-elmélet alapjainak lefektetéséhez. Őt tekintik a meteorológiai atyjának, a Hold egyik kráterét is róla nevezték el.