Selényi Pál, fizikus, feltaláló (Dunaadony, 1884. november 17. - Budapest, 1954. március 21.)

Selényi Pál módos kereskedőcsalád fiaként született. Fővárosba költözésük után apja váratlanul elhunyt. A kenyérkereső nélkül, hat gyermekkel megözvegyült anyja csak nagyon nehezen tudta fenntartani a minimális életszínvonalat. A jó képességű, tehetséges gyerekek tanítványok vállalása mellett folytatták tovább az iskolát. Selényi Pál a Barcsay Gimnáziumban kitűnő minősítéssel fejezte be tanulmányait. A budapesti Kir. M. Tudományegyetemen matematika-fizika szakon 1907-ben tanári oklevelet szerzett. Pályájának későbbi alakulására nagy hatással volt, hogy a századforduló legnagyobb formátumú fizikusai oktatták, mint például Eötvös Loránd, Fröhlich Izidor és Klupathy Jenő.

A kor kiváló fizikus tanárai felismerték Selényi kiemelkedő képességeit, tehetségét, ezért Klupathy professzor egyetemi tanársegédi állást ajánlott fel neki. Doktori fokozatát 1910-ben védte meg summa cum laude minősítéssel. Ösztöndíjasként két évig Göttingenben végzett kutatásokat, majd az I. világháborúban teljesített szolgálatot, a tüzérségnél a hangfigyelés volt a feladata.

1918-ban akusztikai vizsgálatok végzésére a bécsi egyetemre vezényelték. A hangtölcsérrel kapcsolatos elgondolásairól több tudományos cikkben számol be. Az Eötvös Loránd halála után megüresedett egyetemi katedrát 1919-ben foglalta el, ezután kísérleti fizikát oktatott. A tanácsköztársaság alatt tagja lett a Tudományos Társulatok és Könyvtárak Direktóriumának. A vörös diktatúra bukása után - vállalt tisztségei miatt - elbocsátották az egyetemről. Amikor Pfeifer Ignác 1921-ben megszervezte az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumát, elsőként kapott kutatói megbízást. A döntés helyességét igazolja a számtalan újítás, fejlesztés az izzólámpák, fotocellák, egyenirányítók és a fénymérők területén, melyek egyértelműen Selényi nevéhez köthetők. A fénymásolással kapcsolatos kísérleti eszközét is az Egyesült Izzóban fejlesztette ki.

Az elektrográfiaval, ahogyan azt Selényi nevezte, kapcsolatos kísérletei azonban korát megelőzőek voltak, ugyanis az újításokra egyébként fogékony Egyesült Izzóban nem ismerték fel a forradalmi találmány jelentőségét. Fénymásolóját a televízióval kapcsolatos találmányokat jegyző Vladimir Zworykin budapesti látogatása során is csak „középiskolai kísérletekre nagyon jó” jelzővel illette. A találmány sorsa megpecsételődött: bár fénymásolóját itthon és Amerikában is szabadalmaztatta, a gyártáshoz szükséges tőkét azonban nem sikerült előteremtenie. Egy évtized múlva Chester F. Carlson fénymásolójától lett hangos a világ. Ennek ellenére teljes bizonyossággal állítható, hogy Selényi Pál volt az elektrosztatikus fénymásolás feltalálója, Carlson pedig Selényi „kitaposott” útján járt, ahogy az amerikai feltaláló visszaemlékezéseiben is elismeri.

1940-ben kényszernyugdíjazták, ezután kilenc évig egy villamossági vállalatnál dolgozott. A II. világháború után kitörő lelkesedéssel bekapcsolódott az újjáéledő tudományos életbe, a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. A Kossuth-díjjal is kitüntetett Selényi 1954. március 21-én halt meg Budapesten. Halálának tízéves évfordulóján az Eötvös Loránd Fizikai Társulat díjat nevezett el róla. A napjainkban is kiosztásra kerülő Selényi Pál-díjjal a kísérleti fizikában kiemelkedő eredményeket elért fiatal magyar kutatókat tüntetik ki.