Szeleczky Zita, színésznő (Budapest, 1915. április 20. – Érd, 1999. július 12.)

A budapesti színművészeti akadémián 1937-ben szerzett oklevelet. Pályáját a Nemzeti Színházban kezdte (1936–1941). 1942–1943-ban a Fővárosi Operettszínházban, 1944 elején a Madách Színházban játszott. 1944 őszén ismét a Nemzeti Színház szerződtette. 1945-ben a front elől Ausztriába menekült. Népbíróság 1947-ben népellenes bűntettben háromévi börtönre ítélte. 1948-ban előbb Genovában élt, majd Argentínába (Buenos Aires) költözött, ahol először a Buenos Aires-i német társulatban szerepelt. Ezt követően a Magyar Színjátszó Társaság előadásain lépett színpadra.

1951. októberben Argentínai Magyar Nemzeti Színház néven saját társulatot alapított. 1962-ben az Észak Amerikai Egyesült Államokba költözött. 1949–1974 között szinte az egész világot bejárta önálló műsoraival. Több hanglemezt kiadott. 1990-től rendszeresen Budapestre látogatott; s néhány alkalommal fellépésre is vállalkozott. A Legfelsőbb Bíróság 1993-ban felmentette az egykori vádak alól, s teljes rehabilitációban részesítette. 1998. szeptemberben hazatelepült. Magyarországi pályáján fiatal leányokat, lírai hősnőket és naivákat játszott. Egyszerű, eszköztelen, intelligens játékával, üdítő megjelenésével rövid idő alatt a közönség kedvence lett. Az emigrációban előadóművészi tevékenységével kulturális missziót teljesített.

Fontosabb szerepei: Titánia (Shakespeare: Szentivánéji álom); Sata (Németh László: Villámfénynél); Ledér (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia); Solvejg (Ibsen: Peer Gynt); Lebstück Mária (Huszka Jenő: Mária főhadnagy); Annuska (Gárdonyi Géza); Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája); Anna (Niccodemi: Hajnalban, délben, este); Rebeka West (Ibsen: Rosmersholm).

Ismertebb filmjei: Fekete gyémántok (1938); Szegény gazdagok (1938); Karosszék (1938); Gül Baba (1940); Rózsafabot (1940); Sok hűhó Emmyért (1940); Édes ellenfél (1941); Leányvásár (1941); Kísértés (olasz, 1941); Gyávaság (1942); Sziámi macska (1943); Zenélő malom (1943); Az első (1944); Vivir un instante (1951, argentin)

Irodalom: Horváth Béla: A művésznő nyilatkozik (Esti Kurir, 1941. július 17.); Rab Nóra: Budapesti találkozás Szeleczky Zitával – amitől megfoszthatnak és amitől nem (Pesti Hírlap, 1990. november 3.); Hegyi Imre: A Sátán szolgálatában? – Szeleczky Zita újra Budapesten (168 óra, 1990. november); Molnár Gál Péter: Szemere és Szeleczky (Népszabadság, 1995. április 20.); [Hankó Ildikó] H. I.: „Mindig drámai színésznőnek tartottam magam” (Magyar Nemzet, 1995. december 23.); Torday Aliz: Olyan boldognak látszott – Búcsú Szeleczky Zitától (Nők Lapja, 1999. július 28.); Kutassy Máté: A huszadik század Dérynéje (Magyar Nemzet, 2001. december 31.).

Szeleczky Zita Bánky Viktor Áll a bál című filmjében Erzsébet szerepében.