Szentkuthy Miklós, író, esszéíró, műfordító (Budapest, 1908. június 2. - Budapest, 1988. július 18.)

Budapesten született 1908. június 2-án. Édesanyja Götzler Gizella, szegény munkáscsalád gyermeke, édesapja, Pfisterer Lajos, a nemesi címmel bíró, nagy múltú osztrák Pfisterer család sarja, minisztériumi hivatalnokként dolgozott. Családjától erős katolikus nevelést kap. 1925-ben szüleivel részt vesz a szentévi zarándoklaton Olaszországban, amely nagy hatással van rá. 1926-31-ig a Pázmány Péter Tudományegyetemen angol-francia-magyar szakos hallgató. 1931-ben doktori címet szerez. 1927-29-ben a Napkelet c. keresztény értelmiségi lapban rendszeresen jelennek meg cikkei. 1928-ban feleségül veszi egy gazdag zsidó család lányát, Eppinger Dórát, aki hatvan éven keresztül társa az írónak. Szentkuthyt hatalmas műveltség jellemzi.

Világpolgár, de hazáját soha nem hagyja el, noha rengeteget utazik. Többször nyer ösztöndíjat Angliába, (1931-32-ben Londonban él) és Olaszországba is. Polgári íróként 1949 után háttérbe szorítják, de sokat dolgozik az elhallgattatás éveiben is. 1932-től 1958-ig a madách Gimnáziumban és az óbudai Árpád Gimnáziumban tanít, tanítványai szeretettel és hálával gondolnak rá.

Az 1980-as évektől irányul rá ismét a figyelem. Újra kiadják Prae című regényét, és más műveit is szívesen fogadják a kiadók. Folytatja csaknem ötven évig írott sorozatát,  a Szent Orpheus Breviáriumát is. 1988-ban, nyolcvanadik születésnapján Kossuth-díjat kap. Nem sokkal később, július 18-án meghal.

Páratlanul termékeny író. Pályája a Prae című formabontó, kísérletező regényével indul, amelyben utazásainak, irodalmi, természettudományos és filozófiai olvasmányainak széttartó anyaga a hagyományos prózai egység elveit felszámoló új elbeszélés technikává forr össze. A regény korszakos jelentőségét csak ötven évvel később ismeri fel az irodalmi köztudat. 1937-ben, itáliai utazása során határozza el, hogy megírja Szent Orpheus Breviáriuma címmel tíz kötetből álló regénykompozícióját, vágya, hogy az egész világot magába foglaló művet alkosson.

1945 után ez a monumentális vállalkozása megakad, így 1956-tól 1967-ig életrajzi fantáziákat ír Mozartról, Haydnről, Dürerről, Goethéről, Händelről. Később ezeket a regényeit önarckép álarcokban összefoglaló címmel jellemzi. Ezekben az évtizedekben fordítja le többek között Swift Gulliver utazásait, Dickens Twist Olivérjét. Legjelentősebb fordítása Joyce Ulyssese, amelyért 1975-ben az Európa Könyvkiadó Nívó-díjában részesül.

Ajánlott regény: Prae, 1934

Ajánlott esszé: James Joyce, 1947