A szója a 11. századtól Kínában terjedt el. Szójababot a korai civilizációban élelmiszerként és a gyógyszerként is használták. A szója sokoldalúan hasznosítható hüvelyes növény. A hüvelyesek közül az egyik legértékesebb növényünk, amely nagy biológiai értékű beltartalma miatt emberi táplálkozásra és állati takarmányozásra, valamint széles körű ipari feldolgozásra egyaránt alkalmas. A szójamag 36-42 % fehérjét és 18-22 % olajat, valamint különböző vitaminokat (A, B, E, K, stb.) és biológiailag aktív vegyületeket is tartalmaz. A szójaolaj - amelynek igen sokféle felhasználási lehetősége van, pl. kitűnő minőségű étolaj - a félig száradó olajok csoportjába tartozik. A többi hüvelyes növényhez hasonlóan nem csak a szójamag, hanem az egész növény gazdag fehérjében. Ezért a szója szálas- és tömegtakarmányozás céljára is termeszthető. Mint szálas- és tömegtakarmányt rendszerint más növényekkel társítva termesztik (szójás csalamádé, szójás silókukorica, stb).

A szójafajtáknak 5 érési csoportja van: igen korai,  korai, közepes,  késői, igen késői.

Magtermesztésre hazánkban csak a rövidebb tenyészidejû - általában szeptemberben beérő - korai és közepes érésű fajták alkalmasak. A későbben érő fajták csak a déli országrészekben termeszthetők eredményesen. Nemesítésénél elsődleges cél a terméshozam, termésbiztonság és a beltartalmi értékek növelése, javítása. Ennek megfelelően az egyedkiválgatásnál a kombinációs nemesítést és a szelekciót alkalmazzák.

Szójanemesítéssel foglalkozó kutatóintézetek:

1.) Gabonakutató Közhasznú Nonprofit Kft., Szeged

Nemesített középérésű fajta: Pannónia kincse

2.) Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutatóintézet, Irregszemcse

• Nemesített korai érésű fajták: Alíz, Johanna, Martina,
• korai-közepes érésű fajta: Etelka,
• közepes érésű fajták: Elvíra, Emese, Eszter, Krisztina, Tekla, Zelma

A fenti képen Pannónia kincse szója látható.