Tamási Áron, író (Farkaslaka, 1897. szeptember 20. - Budapest, 1966. május 26.)

Sokgyermekes kisbirtokos családba született Tamás János néven. Itt jár elemi iskolába. A székelyudvarhelyi gimnáziumban már figyelemre méltó irodalmi kísérletekkel jelentkezik. Az 1917-es hadiérettségit követően az olasz frontra kerül. A háború után a kolozsvári egyetemen kap jogi diplomát. Ezután kereskedelmi végzettséget is szerez és bankokban dolgozik. 1923-26 között az USA-ban alkalmi munkákból él. Itt születnek első kötetének, a Kolozsváron 1925-ben megjelent Lélekindulásnak novellái. Hazatérte után egyik alapító tagja az akkor szerveződő Erdélyi Helikon c. lapnak. 1944-ig Kolozsváron él, több újságnak is dolgozik (Újság, Ellenzék, Brassói Lapok). Ekkor látnak napvilágot korai novellái, regényei (Szűzmáriás királyfi, Jégtörő Mátyás, valamint az életművének egyik csúcspontját jelentő Ábel-trilógia), drámái (Énekes madár, Tündöklő Jeromos, Csalóka szivárvány), szociográfiai, publicisztikai írásai. ). Híve a magyar-román megbékélésnek.

1944-ben költöznek át feleségével Budapestre, a háború vége is itt éri; 1945-47 között tiszteletbeli országgyűlési képviselőként dolgozik és a Nemzeti Parasztpárt színeiben tagja a fővárosi törvényhatósági bizottságnak is. Az 1949-től 53-ig terjedő időszakban  – kiszorítva az irodalmi életből – jeleneteket, bábjátékokat ír. Sztálin halála után újra megjelenhetnek írásai. Tevékenyen részt vesz az 1956-os forradalom szellemi harcaiban, szeptembertől 1957 áprilisáig a Magyar Írók Szövetségének társelnöke is. Az 1956 december 28-án, az Írószövetségben felolvasott Gond és hitvallás c. írását a magyar írók elvi nyilatkozatának tekintik. Utolsó – önéletrajzi ihletésű – művét (Vadrózsa ága) feleségének diktálja, de már nem tudja befejezni, 1966 május 26-án, Budapesten éri a halál. Farkaslakán temetik el. Irodalmi munkásságát négy alkalommal Baumgarten-díjjal, Corvin-koszorúval illetve Kossuth-díjjal jutalmazták.

Írásművészete a székely folklórban gyökerezik. Műveiben egyként jelen vannak a mesékre és a balladákra jellemző motívumok. Hol romantikus, hol humoros írásainak hősei, a székely góbék csavaros észjárásukkal és elpusztíthatatlan életerejükkel kerekednek felül a legreménytelenebb helyzeteken is. Színműveiben – esetenként némi miszticizmussal keveredve – határozottan felismerhetők a népi színjátszás, a passiójáték vagy a kántálás elemei. Miként szépirodalmi műveiben, publicisztikai írásainak középpontjában is a szűkebb haza iránti szeretet, a kisebbség sorsa felett érzett aggodalom, együttérzés, az érzékenyen és árnyaltan felvázolt társadalomrajz áll.

Ajánlott regény: Ábel-trilógia

http://tinyurl.com/p4tje3z

Ajánlott esszé: Szülőföldem

http://tinyurl.com/pl8jwta