100 híres (béta)

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum művészeti portálja
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>

Tersánszky Józsi Jenő

Eddigi szavazatok száma: 0

Tersánszky Józsi Jenő, író, festőművész (Nagybánya, 1888. szeptember 12. – Budapest, 1969. június 12.)

Nagybányán született Tersánszky József Jenő néven. Az ottani művésztelep hatására festő szeretne lenni, majd családja nyomására többször nekikezd a jogi tanulmányoknak, de minden iskoláját félbehagyja. Az eperjesi jogi akadémiáról a budapesti egyetem jogi karára készült, de a tandíjra összespórolt összeget elmulatta. Segédmunkásként is dolgozott, első novelláját, a Csöndes embereket pénzszerzési céllal vetette papírra. Az írás Osváth Ernő jóvoltából a Nyugatban jelenik meg 1910-ben. Egy év múlva a Nyugat Könyvtár már novelláskötetét is kiadja. Önkéntesként az olasz fronton harcol az első világháborúban, 1918-ban fogságba is esik, 1919 augusztusában tér haza Magyarországra. Az országos népszerűséget az 1916-os háborúellenes kisregény, a Viszontlátásra, drága... hozza meg számára.

Hosszú pályafutása során mindvégig élvezheti az olvasóközönség szeretetét. Ugyanakkor forradalom iránti szimpátiával vádolt, kilátástalan anyagi helyzetbe kerülő Tersánszky 1921-ben öngyilkosságot kísérelt meg, az Erzsébet hídról a Dunába ugrott. E tette révén ismerte meg első feleségét, Molnár Sárit, aki az újságban olvasta megmenekülésének hírét, és megkereste az írót. Ebben az évben adja ki ciklikus regényfolyamának, a Kakuk Marcinak első kötetét. 1927-ben a bíróság két hónap börtönbüntetésre ítéli A céda és a szűz című kisregénye miatt, amelynek egy részét le is töltötte. A Nyugat, majd 1940 után a Híd című hetilap munkatársa.

Öt éven belül négyszer részesül Baumgarten-díjban. A húszas évek közepétől sikeres drámákkal jelentkezik, a vezető színházak játsszák darabjait. Közben detektívtörténetet is ír, saját együttesével muzsikál, zenebohócként lép fel. 1932-ben megalakítja a Képeskönyv Kabarét, amely a háborús évekig működik. 1944-ben tevékenyen részt vesz az üldözött zsidók mentésében. 1947-ben Párizsba látogat, az utazás meghatározó élménynek bizonyul későbbi műveiben. Hazatér, bárokban lép fel, és nem adja fel régi álmait sem, hogy artistaként vagy feltalálóként szerez világhírnevet. Lakóhelye, a Krisztinaváros jellegzetes alakja, tilinkójátékával gyakran a kocsmákban, sőt az utcán is szórakoztatja a járókelőket. Bár Kossuth-díjjal tüntetik ki és életjáradékban részesül, 1950-től öt éven át nem publikálhat, ezalatt meséket, bábjátékokat ír (Misi Mókus). 1969. június 12-én hal meg Budapesten.

Vitathatatlan íráskészséggel megalkotott, ugyanakkor a kortárs áramlatoktól, iskoláktól teljesen elütő, egyéni hangvételű írásainak szereplői gyakran a városi társadalom peremére szorult figurák. A szerzőhöz hasonló, színes, kocsmai alakok, szeretni való csavargók, 20. századi kópék. Történetük afféle modern legenda: a szabadság hősei, akik, ha botrányok között is, de végül mégis a régimódi humánumot képviselik és viszik sikerre.

Ajánlott regény: Kakuk Marci

http://tinyurl.com/mlwsyzm

Alkotó / Alkotás: 
Alkotó
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>