Tímár Sándor, néptánckoreográfus, pedagógus (Szolnok, 1930. október 2. – )

1951 és 1958 között a SZOT Együttes táncosa volt, 1958-ban megalapította a Bartók Táncegyüttest, amelynek 1981-ig a vezetője lett. 1975-ben szerzett diplomát a Színház és Filmművészeti Főiskola koreográfus szakán.1971-től az Állami Balett Intézet néptánc tagozatának tanára, később tanszékvezetője. 1981-től 1997-ig a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, a társulat megújuló arculatának kimunkálója.

1997-től a Tímár Folklór Kft. művészeti igazgatója, a Tímár Táncegyüttes és a Csillagszemű gyerek tánccsoport vezetője. Színpadi művei előkészítésére az 1950-es évektől széles gyűjtőmunkát folytatott, és már első kompozíciói is a különböző regionális stílusok elmélyült ismeretéről tanúskodtak. A hetvenes évektől a magyar táncház-mozgalom egyik elindítója és ösztönzője lett. A felnőtteken kívül a gyerekek néptánc-tanításával is kezdettől foglalkozott.

Korai alkotói periódusából kiemelkedik a Bagi leánytánc és a Fehér liliomszál című koreográfia. Az 1960-as években kísérletezett Bartók-zeneművek koreográfiai átköltésével, ilyen. a Hegedűduókra készült munkája. Az 1970-es évektől az autentikus stílus megteremtésén és az eredeti tánchagyomány tolmácsolásán munkálkodott. Legsikeresebb alkotásai: Öt legény tánca, Lakodalmas, A két Sárköz táncai, a Nagy László versekre készült Táncszók, Tardonai leánytánc, Sárközi lakodalmas, Széki táncrend.

Neve elválaszthatatlan a táncház-mozgalomtól, amelynek sikerét mutatja az is, hogy Japántól Dél-Amerikáig a világ számos országában veszik át tanítási módszerét, illetve alapítanak magyar táncházakat. Tanít még a Táncművészeti Főiskola koreográfus szakán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tánc- és drámapedagógiai szakán. Publikációi: Tánctanítás gyermekek körében (1983), Koreográfia-elmélet (1970), Néptánc-nyelven (1999).

Díjak, elismerések: Erkel-díj (1977), Állami díj (1985), érdemes művész (1990), Magyar Művészetért Díj (1992), Magyar Örökség Díj (1998).