Vásárhelyi Pál, mérnök (Szepesolaszi, 1795. március 25. – Buda, 1846. március 8.)

Apja Vásárhelyi Mátyás evangélikus kántortanító volt, az algimnáziumot Miskolcon végezte, Eperjesen filozófiát tanult, és itt döntötte el, hogy mérnök lesz. II. József a pesti egyetemen 1782-ben megalapította az „Institutum Geometrico-Hydrotechnicum”-ot vízépítő mérnökök képzésére. Ennek az intézetnek volt hallgatója Vásárhelyi 1813-tól 1816-ig.

Ezután a Duna éppen folyamatban lévő felmérésén kezdett dolgozni, és nemsokára átvette a projekt vezetését. Ebben a funkciójában rajzolta meg a Duna alsó, hajózhatatlan szakaszának első térképét, és tervet dolgozott ki a folyó szabályozására. Ezen alapultak a Vaskapu első szabályozási munkálatai, 1834-től 1847-ig, jobbára a sziklazátonyok kirobbantását végezték de a pénzhiány meghiúsította a munka befejezését. 1837-től Vásárhelyi a magyar hajózás főmérnöki állását töltötte be. 1843-ban meghatározta a Duna vízszintjét az Adriához képest, és kidolgozott egy tervet a Tisza és mellékfolyói szabályozására, amelynek megvalósítására azonban korai halála miatt már nem került sor. Tervet dolgozott ki a Fertő lecsapolására is, 1835-ben a Magyar Tudományos Akadémia a tagjává választotta.