Bánki Donát gépészmérnök, feltaláló (Bánk, 1859. június 6. - Budapest, 1922. augusztus1.)

Egy kis falu körorvosának fiaként Bánki Budapesten járt reálgimnáziumba. Ezután a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára iratkozott be, ahol tanulmányait 1881-ban fejezte be. A következő évben szerkesztő mérnökként a Ganz és Tsa cég szolgálatába lépett. Itt néhány sikeres találmányt hozott létre, ami után 1899-ben kinevezték a Budapesti Műszaki Egyetem III. Gépészmérnöki Tanszékére tanárnak. Itt feladatköréhez tartoztak a víz- és gőzturbinák is.

A Ganz és Tsa cégnél Bánki szorosan együttműködött a Műszaki Egyetem gépműhelyének vezetőjével, Csonka Jánossal. Ebből a közös munkából több szabadalom született.

Az együttműködés kiemelkedő eredménye a Bánki-Csonka-féle négyütemű motor, amelyet a Ganz sorozatban állított elő. Automata gyújtása a gyújtógyertyák bevezetéséig a legjobb gyújtást eredményezte az Otto-motoroknál. Az 1893. február 11-én benyújtott szabadalom (Újítások petróleummotorokon) már a porlasztót is tartalmazta, amelyet karburátornak neveztek. A Műegyetem gépműhelyében készült gázkalapácsuk is, amely kovácsmunkák meghajtó-gépeként volt alkalmazható. Nagynyomású robbanómotorját Bánki egymaga szabadalmaztatta 1898-ban. Ebben a robbanóelegyet a hengerbe fecskendezett vízzel hűtötték, ami által a motor teljesítményét maximumra lehetett növelni.

Az Egyetemen behatóan foglalkozott a folyadékok mechanikájának kérdéseivel, és elméleti meggondolások alapján nagy gyakorlati jelentőségű szabadalmakat nyert. Ezek közül különösen figyelemre méltó az 1917-ben alkotott vízturbina, amely megoldást jelentett a kis vagy közepes esésű vízfolyások energiájának hasznosítására, a régebben használatos, kis hatásfokú és primitív konstrukciójú vízikerekek helyett. A kétszeres átöntésű szabadsugár-turbina a Tudományos Akadémia nagydíját csak 1926-ban, Bánki halála után kapta meg. Ez a találmány új utat nyitott a kisteljesítményű vízierőművek fejlesztésében. A vízerőművek optimalizálása továbbra is foglalkoztatta Bánkit: 1918-ban átfogó tervet dolgozott ki a Duna vízerejének hasznosítására a Vaskapunál.

Elméleti munkáiban a hidraulika és az áramlástan problémáival foglalkozott, elsősorban a nem-egyenesvonalú áramlások esetében. Bánki 1912-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.