1930 első negyedévében Bánhidi Antal megtervezte világhíressé vált Gerle gépét, az addigi legeredményesebb magyar sportrepülőgépet.

A Lampich-gépekkel szerzett tapasztalatok alapján kezdett neki egy új könnyű többcélú sportrepülőgép megtervezéséhez, melyet iskolagépként, műrepülésre és túrarepülőgépként is lehetett használni. A gépet a Magyar Aero Szövetség rendelte meg és támogatta a tervezését és építését 20 ezer pengővel. Bánhidi 1930. szeptember 4-én repülte be a gépet, s már az első felszálláskor műrepült is vele. A berepülés után semmit sem kellett a gépen változtatni, minden pontosan egyezett az előre számított értékekkel.

A gépet az érdi repülőtábor zárásakor Gömbös Gyuláné részvételével megtartott névadó ünnepségen Gerlének nevezték el. A gépnek mindössze tízméteres nekifutásra volt szüksége ahhoz, hogy a levegőbe emelkedjék. A kétszárnyú, kétszemélyes Gerlét a maga idejében a leghíresebb magyar építésű repülőgépként tartották számon. A gép első példányába egy 70 kW (100 LE) teljesítményű öthengeres Genet Major csillagmotort szereltek.

A szűkös anyagiak és a gáncsoskodások ellenére a Gerle sorozatban több gép is épült, melyek bizonyos megoldásaikban (többek között a motorban) különböztek egymástól. A Gerle gépcsalád legismertebb tagjával, a HA-AAI lajstromjelű Gerle 13-mal Bánhidi több rekordot is felállított. A 12 258 kilométeres út során huszonkét város repülőterét érintették. A repülőút során üzemanyaggal a Shell támogatta Bánhidiékat, míg logisztikai hátteret az észak-afrikai olasz intézmények nyújtottak. Az út során az egyiptomi piramisok között repülő Gerle 13-asról Almásy László készített felvételeket. Az eseményről Bánhidi A Gerle 13 útja címmel könyvet írt. Bánhidi még ugyanebben az évben leszállás nélkül Londonból Debrecenbe repült és elsőként repülőpostát is szállított.

1931-ben Bánhidi az óceánrepülésre készülő Endresz György és Magyar Sándor mellett volt vezető tanácsadó. Az ő javaslatára választották a Lockheed Sirius 8A gépet, majd részt vett a gép óceánrepülésre történő átalakításában. 1936–1937 között a bécsújhelyi repülőgépgyárban dolgozott, 1937-től 1940-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Gépszerkezettani Tanszékének munkatársa volt. 1945–1950 között a Közlekedési Minisztériumban a légügyi főosztályon dolgozott repülőgép-tervezőként. 1950-ban szakítania kellett a repüléssel. Ezt követően nyugdíjba vonulásáig a Járműfejlesztési Intézetben dolgozott rajzellenőrként.

A repülőgép műszaki adatai:

• fesztáv: 8,95 m
• teljes hossz: 7,25 m
• magasság: 2,75 m
• szárnyfelület: 21,7 m2
• üres tömeg: 430 kg
• motor: Armstrong-Siddeley Genet-Major 5 hengeres csillag, 75 kW (100 Le)
• max. sebesség: 150 km/h
• utazó sebesség: 130 km/h

A MÉM Repülőgépes Szolgálat (később Air Service) tanműhelyének dolgozói az eredeti dokumentáció, rajzok felhasználásával készítették el a nevezetes gép repülőképes másolatát. A replika AVCO Lycoming 0-320, 150 Le négyhengeres boxermotorral épült.