Moll Károly, orvos (Simaság, 1889. szeptember 7. - Hévíz, 1982. szeptember 19.)

Moll Vilmos uradalmi intéző fia volt, akinek halála után a család Pozsonyba költözött. Itt érettségizett le az evangélikus líceumban, majd ezt követően a budapesti egyetemen szerzett orvosi diplomát 1913-ban. Már medikus korában érdeklődni kezdett a reumatológia iránt, a pöstyéni gyógyfürdőben is dolgozott, és tapasztalatokat szerzett a reumás betegek ilyen módon történő gyógyításáról. Diplomája megszerzése után az Apponyi család orvosa lett a Csallóközben. Az I. világháborúban katonaorvos volt az olasz fronton, hadifogságba esett, ahonnan 1918-ban tért haza.

Ezután a budapesti egyetem belgyógyászati klinikáján kezdett el dolgozni, ahol belgyógyász, ideggyógyász és reumatológiai szakvizsgát tett le. 1920-től a nyári időszakokban a hévízi fürdő orvosaként is gyógyította a betegeket. 1927 és 1939 között vezette a MÁV Kórház reumatológiai osztályát, miközben érdeklődése egyre inkább a gyógyfürdők, elsősorban Hévíz felé fordult. 1939-ben megválasztották a Balneológiai Társaság főtitkárává. A II. világháború alatt ismét katonaorvosként teljesített szolgálatot, majd 1943-tól családjával végleg Hévízre költözött és a reumaszanatórium vezetője lett. 1950-ben az újonnan szervezett Állami Gyógyfürdőkórház igazgatóhelyettese, a reumatológiai osztály főorvosa lett. 1968-ban vonult nyugdíjba, azt követően magánpraxisában folytatta tovább a gyógyítást.

A neves reumatológiai szakember évtizedeken át Hévízen komplex módon gyógyította a betegeket. Működése során Hévíz nemzetközi hírű, elismert gyógyfürdőhellyé vált. Az ő nevéhez fűződik a mozgásszervi betegségek gyógyításában a világon elsőként Hévízen alkalmazott víz alatti súlyfürdő terápia felfedezése és bevezetése 1953-ban. Kutatásai során foglalkozott a balneológia szívbetegségekre gyakorolt hatásával, a csonkolt végtagok fantomfájdalmával, a baleseti sérülésekkel, a kénpakolások hatékonyságával.

Vizsgálta továbbá a Hévízi-tó áramlásait, a gyógyiszapot, összehasonlította az ország jelentős gyógyvizeit. Kutatta a gerincsérv diagnosztikáját és lehetséges terápiáját. Hévíz városa a világviszonylatban is kiemelkedő munkássága elismeréséül, a város érdekében kifejtett több évtizedes tevékenységért 1992-ben posztumusz díszpolgári címet adományozott számára.

Fő művei: A hévízi gyógyforrástó ismertetése (Bp., 1936.), A hévízfürdői tó hőmérsékleti viszonyairól (Bp., 1942.)