Papp Simon, mérnök, olajkutató (Kapnikbánya, 1886. február 14. - Budapest, 1970. július 27.)

A nagybányai gimnáziumban megszerzett érettségi után a kolozsvári tudományegyetemen tanul, ott is doktorál 1909-ben. 1909 és 1911 között Kolozsvárott, 1911 és 1915 között Selmecbányán tanít. 1944 szeptemberében nevezik ki egyetemi tanárrá Sopronban. A kőolajföldtan első hazai oktatója. Munkássága elismeréseként 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választja.

Az 1910-es években részt vesz az erdélyi és a felvidéki földgáz- és olajmezők feltárásában. 1919 végén részese Budafapusztán a hazai kőolajipar első sikeres kutatásának. Az EUROGASCO koncessziójának letelte után Papp Simont külföldi érdekeltségekhez helyezik át. 1920 és 1932 között a világ számos területén végez kőolajkutatást.

1933 és 1947 között a dunántúli szénhidrogén-kutatások vezetője. 1938-tól az ez évben megalakult Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) főgeológusa, majd vezérigazgatója.

A II. világháború idején a kormányzati szervek német nyomásra a termelés növelését szorgalmazzák a kutatások rovására is. A megszállás alatt már a MAORT alelnöke és vezérigazgatója. 1944-ben személyes kapcsolatai révén sikerül megakadályoznia, hogy a németek birtokba vegyék a MAORT üzemeit és berendezéseit.

1941 és 1944 között az Észak-Erdélyben végzett földgázkutatásokat is ő irányítja.

A MAORT 1945 novemberéig szovjet parancsnokság alá kerül, majd visszatér az amerikai vezetés, és ismét Papp Simon veszi át a cég irányítását. Az elhurcolt berendezéseket visszaszállítják Bajorországból, a termelést zavartalanul folytatni tudják.