Jovánovics György, szobrászművész (Budapest, 1939. április 3. - )

Budapesten született, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett 1957-ben. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, szobrász szakon. Mesterei Somogyi József és Mikus Sándor. A főiskolai tanulmányokkal párhuzamosan a bölcsészettudományi karon filozófiát hallgatott. A főiskola után egy évet a bécsi Művészeti Akadémián tanult, majd a párizsi Beaux-Arts hallgatója volt. Hazatérvén, a 60-as évek közepén mindjárt kiemelkedő szerepet kapott a neoavantgárd képzőművészek körében, kiállított az Iparterv mindkét tárlatán. Ekkoriban a plasztika mellett minden más eszközt is felhasznál mondanivalójához, legyen az fotó, film, zene vagy későbbiekben a videó.

Korai fő műve, a Részlet a Nagy Gillesből (1967) emlékezés Watteaura, a barokk művészen keresztül a kultúra egy kiemelt pillanatára. Ugyanakkor a szobor, mint ahogy a jelen is, tulajdonképpen egy torzó, az alsó lábszárától lefelé és csípőtől felfelé hiányzik az alak. Jovánovics 1971-ben és a 1980-as években különböző ösztöndíjakkal Németországban alkotott.

Műveinek meghatározó anyaga kezdetektől fogva a gipsz, a mindig fehér gipsszel tudta megvalósítani sajátos fényelméletét. A fehér jelenti alkotásaiban a fényt, árnyalatait néhány milliméteres magasságú reliefekkel jelzi. Jelentős köztéri alkotásai közé tartozik az 1988-as Szöuli Olimpiára márványból készült Trójai papírgyár, ami fehér betonból készült. 1991-ben Izraelben 5 méter magas szobrát állították fel.

Több anyagot is felhasznált 1992-es főműve, a 301-es parcellában található ’56-os forradalom mártírjainak emlékműve elkészítéséhez, amely épület és szobor együttes is egyidejűleg. A tömegsír feltárásáról, az építkezés folyamatáról és a már elkészült emlékműről CD-ROM is készült, melyet a szerző, Jovánovics az 1995-ös Velencei Biennálén mutatott be. Ugyanitt, a Magyar Pavilonban kapott lehetőséget egy önálló, munkásságát összegző kiállításra. Emellett itt állította ki Velencéhez, pontosabban Giorgoinéhez kötődő két új munkáját is, ami a titokzatos festő, Giorgione Vihar című, sokat elemzett festményének parafrázisa volt. A Nagy hasáb a folyó túlpartján lévő épület, a Részlet a Nagy viharból pedig a kép bal oldalán látható római sírtöredék egyfajta megidézése.

Legutóbbi nagyszabású munkája a Corvinus Egyetem-Stúdium Irodaház Duna felé néző főhomlokzatára felapplikát Az épülés szelleme, amely 2009-ben, az oktatási és kulturális örökségi minisztérium pályázatára készült, művészetének korábbi elemeit felhasználó fali plasztika.

Jovánovics emellett itthon és külföldön is rendszeresen kiállító művész. 1991-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára, 1997-ben Kossuth-díjas. 2007-ben pedig életművéért megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.

Ember, 1968; Gipsz, textil, M: 180 cm. MNG Ltsz.: MM. 82.133.