Than Mór, festő (Óbecse, 1828. június 19. – Trieszt, 1899. március 11.)

Than Mór a monumentális és történeti festészet első magyarországi virágkorának vezéralakja. 1828-ban született Óbecsén. Középiskoláit Kalocsán végezte, majd a pesti egyetem jogi karára került. Pesti tartózkodása alatt rajzórákat vett Barabás Miklóstól, aki elsősorban külföldi mesterek és antik szobrokról készült gipszöntvények másolásával igyekezett pótolni a szakszerű rajzképzés hiányát.

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc eseményei különösen mély nyomot hagytak a fiatalemberben, aki alkalmatlansága miatt kimaradt ugyan a harcokból, korai művei azonban – az akvarellektől kezdve nagy olajkompozíciókig – a szabadságharc különböző eseményeit és csatáit jelenítette meg. 1851-től a bécsi akadémián tanult. Amikor mestere, Karl Rahl távozni kényszerült az intézményből, Than is követte őt újonnan megnyíló magániskolájába. Rendkívül jó kapcsolatot ápolt tanárával: Rahl itáliai tartózkodása alatt Thanra bízta az iskola vezetését. Hatása a fiatal művész munkáira szinte élete végéig rányomta bélyegét.

Than 1855-ben nyugat-európai tanulmányútra indult, amelynek során Németországban, Belgiumban és Párizsban járt. Az ekkor már lecsengőben lévő romantika mellett Paul Delaroche művészete gyakorolta rá a legnagyobb hatást. Következő tanulmányútjáig Bécsben élt és dolgozott, 1858–1859-ben Itáliában járt. A hatvanas évek elejére a nemzeti történelem jeleneteinek ábrázolásában és egyházi megrendeléseinek köszönhetően meglehetős hírnévre tett szert. 1861-ben Pesten telepedett le. A következő negyed század a monumentális állami megrendelések teljesítése jegyében telt: Lotz Károllyal együtt többek között a Vigadó (1863 – 1866), a Magyar Nemzeti Múzeum (1870-es évek közepe), a Markó utcai gimnázium (1870-es évek második fele) és az Operaház (1880-as évek eleje) freskódíszítéseit készíti el. E munkáinak köszönhetően a kor egyik legismertebb művészeként tartották számon. Emellett történeti képeket festett és számos portrémegrendelésnek tett eleget. Az 1880-as évek elején elvesztette vezető szerepét az állami megrendelések teljesítésében, s ezt nagy kudarcként élte meg. 1885-ben családjával Olaszországba költözött, s mintegy öt évig élt ott. 1890-ben hazatért, s a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának őreként dolgozott haláláig.

Than Mór első jelentős állami megbízatása a Feszl Frigyes által tervezett Vigadó belső díszítésére vonatkozott, amelyet Lotz Károllyal együtt kivitelezett. Lotz tizenkét kisebb jelenete mellett – amelyeket frízszerű elrendezésben komponált meg –, Than a lépcsőfeljárattal szemben elhelyezkedő nagy képet készítette el. A képciklus témája Tündér Ilona és Árgirus királyfi története, amelyet Ipolyi Arnold adott meg Gyergyai Albert 16. századi, olasz forrás után készült széphistóriája alapján.

A Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művét is megihlető romantikus történetre elsősorban azért esett a választás, mert egyes elemeit a magyar népmesékkel rokonnak érezték. A Than által megörökített kompozíción Tündér Ilona újra találkozik szerelmesével. A nagyméretű falkép-kompozíció ceruzavázlata néhány mozzanatban különbözik a kivitelezett freskótól, leginkább a szereplők mennyiségében és elhelyezésében. A szereplők megjelenítésében a festő semmilyen konkrét művészi előzményre sem támaszkodhatott, az alakok az itáliai reneszánsz klasszikus előképeit, elsősorban Raffaello figuráit idézik, illetve a királyfi a 19. századi romantikus történetek figuráinak öltözékét viseli. A kompozíció lendületes mozgalmassága a történeti festészet tömegjeleneteit idézi, ugyanakkor egyes elemei korábbi ikonográfiai hagyományokra nyúlnak vissza. Ilyen például a kép jobb felén látható lantos figura, az előtte táncoló nőalakok, a több helyen is felbukkanó puttófigurák vagy éppen a tündérkirálynő háta mögött tartott kendő, amely a kész változaton csillagos fekete kendőként – az istenek attribútumaként, a halhatatlanságra utaló jegyként – jelenik meg.

Tündér Ilona találkozása szerelmesével. Vázlat, 1863; Ceruza, papír, 387 × 760 mm.