Tóth Menyhért, festő (Szeged-Mórahalom, 1904. január 2. – Budapest, 1980. január 11.)

Tóth Menyhért a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után – ahol többek között Vaszary János tanítványa volt – visszatért a falujába, Miskére. Ezen a Kalocsa környéki településen idős koráig paprika- és majoránna termesztéssel biztosította megélhetését és anyagi függetlenségét. A paraszti életmód kiapadhatatlan forrást jelentett a következetesen épülő életművéhez, melynek értékei igen lassan váltak közismerté. Világlátása, teremtő fantáziája a természethez és az azzal nap mint nap küszködő emberhez kötődik, ugyanúgy mint műveinek tematikája, motívumkincse, mitológiája.

Tóth Menyhért az 1960-as években kezdődő fehér korszakáról többször és előszeretettel beszélt. Programjában formai, színelméleti és technikai kérdéseken túl világmagyarázattal, valamint a léthez való viszony meghatározásának kérdéseivel is foglalkozott. A korszak első felében a fehérből indított és fokozatosan színesedő képekben a világ jelenségeit átható „mindenség” /fehér/ interpretációjára vállalkozott. Ez a szándék mélyül el az 1960-as évek végétől készült alkotásaiban, melyek tablóvá és szinte egyetlen „világ-képpé” rendeződtek. Mindennek összefoglalása utolsó befejezett műve, a Gondviselés. Azzal a technológiával, hogy az alapozott vászonra színekkel megfestette a kompozíciót, majd azt teljesen befedte gazdag faktúrájú fehérrel, a festő elérte, hogy a kép tartalmi aurája a visszaverődő fény sugárzásától fizikailag is érzékelhetővé váljon. Célja az volt, hogy a „fényt” ne lefesse, hanem megjelenítse, a Gondviselést ne ábrázolja, hanem életre keltse a mítoszt. Így a mű mágikus objektummá vált a maga ambivalens mivoltában, a művész pedig újra varázslóvá, mint a barlangfestők, akik lehetővé tették közösségük hitének és vágyainak megtestesülését.

Gondviselés, 1979; Olaj, vászon, 137 × 200 cm. MNG Ltsz.: MM.81.181.