Fekete-fehér, magyar filmdráma, 1948
Rendezte: Bán Frigyes

A Talpalatnyi föld a koalíciós időszak végének alkotása. Rendezője nem tört össze, amiért előző évben Tamási Áron színműve alapján forgatott munkáját, a Mezei prófétát betiltották. Bán Frigyes azon kevés rendezők egyike, aki 1945 előtt és után is sikeres volt, aki a Rákosi-rendszerben, illetve Kádár idején sem vált megalkuvóvá. Alig készített 2-3 olyan filmet, amelyeket meglegyintett a munkaverseny- és szabotázsfilmek sematizmusa.

A Talpalatnyi föld a Magyar Kommunista Párt megrendelésre és támogatásával készült, amikor a háború után újjáéledő filmgyártás minden tekintetben bizonyítani akart. A körülmények ellenére ez a film nem ragadt meg a propagandisztikus vitairat szintjén. Hitelesen, vagy legalábbis hihetően ábrázolja az 1930-as évek szegényparaszti világát. Nagy volt a nyomor, egy szegény és egy tehetősebb paraszt közt is óriási volt a különbség.

Az 1930-es év kritikája a körülmények figyelembe vételével jogos. Góz Jóska (Szirtes Ádám) csak úgy tudja magának megszerezni feleségnek a Zsíros Tóth nevű paraszthoz kényszerített szerelmét, Juhos Marikát (Mészáros Ági), hogy a lakodalomból menyasszonyként megszökteti. Megtartani pedig csak úgy képes, hogy újdonsült feleségével együtt látástól vakulásig nehéz fizikai, kubikos munkát vállal. Egyezség szerint szülei adósságát, Zsírosék lakodalmának költségeit kellett törleszteniük. Ha sikerülne is emberfeletti teljesítménnyel összegyűjteniük a pénzt, Zsíros Tóthék alattomos bosszúja ebben megakadályozza őket. Az igazságot és barátját védelmező Góz Jóska ráadásul szándéka ellenére gyilkosságba keveredik, és a börtönajtó felirata szerint csak 1945-ben szabadulhat.

Ez az „előremutató” felirat azonban nem Szabó Pál Lakodalom, keresztelő, bölcső című regénye alapján került a film végére, hanem a megrendelői buzgalom hozzáforgatott snittjeként. Szándéka volt ugyanis a kommunista pártnak, hogy a filmet propagandaként használják fel a téeszesítés mellett. Igyekeztek is a film kópiáit eljuttatni az ország minden szegletébe, a legkisebb településre is, ahol vetítőgépet üzembe tudtak helyezni. A Talpalatnyi földet a rendszerváltásig, sőt azután is a az első szocialista filmnek tartották. Erről emléktáblát is állítottak a rendező egykori, Róna utca 171-es számú házban található lakásának épületére.

A film azonban korántsem annyira propagandisztikus, mint amennyire azt a hivatalos kritikai fogadtatás alapján gondolnánk. Remekül kidolgozottak a karakterek, a helyszín és a fordulatok életszerűek, megfelelően kibontakozhatott a színészi játék, és érvényesült a közelképek, illetve a hosszú beállítások fotogéniája. Ha kontraszt szükséges, akkor érdemes összevetni az 1950-ben készült, valóban sematikus, didaktikus folytatásával, a Felszabadult földdel.

A Talpalatnyi föld ma is nézhető életszerű és filmszerű film. Méltán kapott díjakat Marianské Láznéban, Bejrútban és Teheránban, illetve szavazták be az első budapesti 12 közé 1968-ban.

Deák-Sárosi László