Krúdy Gyula, író, hírlapíró (Nyíregyháza, 1878. október 21. - Budapest, 1933. május 12.)

Felvidéki eredetű nemesi családban született. Apja ügyvéd, anyja a Krúdy-család szolgálólánya volt, aki tíz gyermeket szült id. Krúdy Gyulának. Az elsőszülött majdani író gyermekkora a Nyírségben és a Szepességben telik, szülővárosában, Szatmárnémetiben és Podolinban jár gimnáziumba. Végül Nyíregyházán érettségizik, 1895-től Debrecenben (Debreceni Ellenőr) majd Nagyváradon (Szabadság) újságíró. 1896-ban, a millennium évében Budapestre költözik. Cikkei, novellái rendszeresen megjelennek a Magyar Szemle, a Fővárosi Lapok, a Pesti Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Géniusz hasábjain, de a Nyugatban is publikál. Ekkoriban havonta 8-10 novelláját közlik különböző lapok.

1897-ben jelenik meg első elbeszéléskötete Üres a fészek címmel. Évente több kötete is megjelenik, népszerűsége, elismertsége egyre nő. Az igazi sikert az 1911-ben kiadott Szindbád ifjúsága című elbeszéléskötete és az 1913-as A vörös postakocsi című regénye hozza meg számára. Legendák keringtek éjszakai életéről, kártyacsatáiról, párbajairól. Kétszer is megnősült, 1899-ben feleségül vette Spiegler Bella tanítónőt (írói nevén Satanella), akitől három gyermeke született, de elhagyta családját. Vidéki útjain előfizetőket gyűjtött összegyűjtött műveinek tervezett kiadásához, kevés sikerrel. Megkapta a Székesfőváros Ferenc József irodalmi díját. 1918-ban kiköltözött a Margit-szigetre, elvált első feleségétől és 1919 nyarán nőül vette Rozsa Zsuzsannát, akitől kislánya, Zsuzsanna született.

Üdvözölte az őszirózsás forradalmat, 1919-ben riportot készített Károlyi Mihály kápolnai földosztásáról, a tanácsköztársaság bukása után műveit alig közlik, ezért megpróbál újra előfizetőket gyűjteni. A forradalom és diktatúra alatt megjelent írásait - másokkal ellentétben - soha sem tagadja meg. Anyagi helyzete, egészsége jórészt életmódja miatt megromlik, végül 1928-ban, ötvenedik születésnapja alkalmából az Athenaeum könyvkiadó tízkötetes gyűjteményes könyvsorozatot jelentet meg műveiből és a rádióban Krúdy-estet rendeztek tiszteletére. 1930-ban megkapja a Baumgarten-díjat, amely jelentős pénzösszeggel jár, de súlyos anyagi gondjain ez sem segít. Szigeti lakásából mennie kell, Óbudára költözik új családjával. Betegségei ellenére újból inni kezd. Utolsó hónapjait betegen, nyomorogva tölti. 1933 tavaszán tovább romlik az állapota, 360 pengő lakbérrel tartozik, a villanyát is kikapcsolják. Május 12-én, 55 évesen hal meg a Templom utcában.

Rendkívül termékeny író, életművét máig sem tárták fel egészen. Több mint 60 regény, közel 3000 elbeszélés, csaknem 2000 publicisztikai mű és négy színmű fűződik a nevéhez. Pályája korai szakaszában írásait a kései Jókai romantikája, Mikszáth anekdotizmusa és Turgenyev illúziótlan világszemlélete jellemzi. Saját hangját az 1913-as A vörös postakocsiban találja meg. Szimbolista stílusteremtés jellemzi, elbeszéléseiben elsősorban hangulati hatásokra törekszik, nagy szerep jut a zenei-ritmikai elemeknek. Prózáját átszövi a szabad asszociációk laza kapcsolatrendszere.

Jellemző modalitása a nosztalgia: műveiben különös szerep jut az emlékezésnek. Az idősíkok egymásba olvadása, a külső és belső idő bravúros egymás mellé állítása hozzájárul a szövegek többszólamúságának kialakításához. Alakjai legtöbbször városi kisemberek, hivatalnokok, bukott nők – a századforduló pesti figurái, és gyakran költők, hírlapírók. Hőseit gyakran szerzői alakmásokként értelmezik. Legismertebb figurája Szindbád, a róla szóló történetek végigkísérik az életművet.

Ajánlott regény: A vörös postakocsi

http://mek.oszk.hu/04800/04828/html/krudy_vorosposta0001.html

Ajánlott elbeszélés: Utolsó szivar az Arabs Szürkénél

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00425/13282.htm

Ajánlott esszé: Tömörkény halotti maszkja