Mikszáth Kálmán, regényíró, novellista (Szklabonya, 1847. január 16. - Budapest, 1910. május 28.)

Apja 100 holdas, kisbirtokos nemes, evangélikus lelkészek családjából származott. Az író anyjával, Veres Máriával Ebecken házasodtak össze, ahol a helyi földbirtokostól apja a kocsmát és a mészárszéket bérelte. Tízéves koráig szülőfalujában él, 1857-63-ban a rimaszombati protestáns algimnáziumban, 1863-66 között a selmecbányai evangélikus líceumban tanul, majd joghallgató a győri jogakadémián, de diplomát nem szerez. Az 1870-es évek elején Mauks Mátyás szolgabírónál ügyvédgyakornok Balassagyarmaton. Pestre költözik, a család beleegyezése nélkül titokban összeházasodik a szolgabíró lányával, Mauks Ilonával.

Újságíró és szerkesztő Budapesten, 1874-ben jelenik meg első kötete. Írásaira nem talál kiadót, s hogy a nélkülözésektől megkímélje, 1875-ben elválik feleségétől, aki hazaköltözik a szüleihez. 1878-tól a Szegedi Napló újságírója, a nagy árvíz és a város újjáépítésének krónikása. A nyolcvanas évektől negyedszázadig a Pesti Hírlap egyik legolvasottabb munkatársa, tárcáit álnéven vagy aláírás nélkül hozza a lap. 1881-82-ben megjelenik két novelláskötete, A tót atyafiak és A jó palócok, melyek népszerűséget és elismertséget hoznak számára. A Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság, később az MTA tagja lesz. 1882-ben újra feleségül veszi Mauks Ilonát, három fiúgyermekük születik. 1887-től élete végéig kormánypárti képviselő Illyefalván, Fogarason majd Máramarosszigeten. 1910. május 16-án tartják országos jubileumát, ám röviddel utána, 1910. május 28-án Budapesten meghal.

A tót atyafiak és A jó palócok elbeszéléseiben a népélet tragikus és artisztikus szemlélése leginkább a kései Arany balladaköltészetével rokonítható. A magyar történelemről és az ember lehetőségeiről a dzsentri tragikus-humoros hanyatlástörténeteiben fogalmazza meg sajátos, keserű tudását. Az élőszó imitációjára törekszik,  írásművészetének jellemző jegyei az anekdotázó társalgási és ironikus mesélő stílus.

A Szent Péter esernyője (1905) egyik legnépszerűbb regénye, a romantika eszköztárából vett elemek itt elegyednek a legharmonikusabban a felvidéki kisvárosi miliővel. A Gavallérok (1897) és a Noszty fiú esete Tóth Marival (1906-07) témája egyaránt a házasság, mint a szegény, de még presztízzsel bíró dzsentri felszínen maradásának legkézenfekvőbb módja. A századelő tragikus világszemléletéhez és szecessziós ízléséhez is kapcsolható regényei a Különös házasság (1900) és a Sipsirica (1902). Utolsó nagy műve, A fekete város (1910) olyan örökös csapdahelyzetként viszi színre a magyar történelmet, amelyben a végzetes boldogtalanság elkerülhetetlen, akárcsak a mindennapok kiszámíthatatlan abszurditása.

Ajánlott regény: A fekete város (1910)

http://mek.niif.hu/00900/00910/html/index.htm