Radnóti Miklós, költő, műfordító (Budapest, 1905. május 5. – Abda, 1944. november 9.)

Budapesten született, anyját és ikertestvérét születésekor veszíti el, textilügynök apja, Glatter Jakab halálával 1921-ben teljes árvaságra jut. Az egész életét befolyásoló tragikus események traumája költészetében – Huszonnyolc év – és prózai írásaiban – Ikrek hava – is megjelenik.

Középiskolai tanulmányait követően 1927-ben gyámja hatására a reichenbergi textilipari főiskolára jelentkezik, de vizsgáit nem teszi le. 1934-ben a szegedi tudományegyetem magyar, 1935-ben francia szakán végez. Kaffka Margit művészi fejlődése című dolgozatára doktori fokozatot kap. Vezető tanára Sík Sándor piarista szerzetes, akinek hatására katolizál is.

Származása miatt tanári álláshoz nem juthat. 1925 és 1931 között több, rövid életű irodalmi, kritikai lapnak munkatársa, szervezője, illetve alapítója. Nagyapja születési helyét, a felvidéki Radnótot választotta névül, 1933-tól Radnóczi néven írt, majd felesége Gyarmati Fanni 1945-ben Radnótira magyarosíttatta vezetéknevét. A húszas évek közepétől 1944-es megszüntetéséig tagja a Vajda János Társaságnak, az egyetemen egyik alapítója a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának.1937-ben Baumgarten-jutalomban részesül.

A zsidótörvények miatt 1940-re fokozatosan kiszorul a különböző orgánumokból, önálló verskötete sem jelenhet meg. Ez idő tájt írt legnagyobb költeményei a halála után kiadott Tajtékos égben látnak napvilágot. A negyvenes években főként műfordításokból él, Vas Istvánnal közös munkájuk az Apollinaire válogatott versei, sokat fordít La Fontaine-től, az Orpheus nyomában kétezer év költészetéből válogat.

1940 őszétől háromszor hívják be munkaszolgálatra (Veresmart, Éjszaka, Negyedik ecloga). Utoljára 1944. május 20-án indul a bori rézbányákba, a Lager Heidenauba (Hetedik ecloga, Levél a hitveshez, Gyökér, A la recherche…, Nyolcadik ecloga, Erőltetett menet). 1944. november elején Abda határában agyonlövik. Holtteste 1946-ban, a tömegsír feltárásakor kerül elő, farzsebében a Bori notesz utolsó megrendítő verseivel, a Razglednicákkal.

Korai költészetének baloldali hangvétele társadalmi igazságérzeten, szociális érzékenységen alapul, a szabadvers-írás elkötelezettje. Fordítói gyakorlata során – egyre jobban elmélyedve a klasszikus verselés technikáiban –, bravúros műfordítóvá, az időmértékes formákat megújítani képes költővé válik. Az üldözöttség, a fenyegetettség, a szorongás lelki mélységeinek és kínjainak bravúros költői megformálása egyedülálló lírai teljesítmény.

Ajánlott vers: Erőltetett menet

http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim67

Ajánlott esszé: Füst Milán