Somlyó György, költő, író, műfordító, esszéista (Balatonboglár, 1920. november 28. - Budapest, 2006. május 8.)

A nyugatos Somlyó Zoltán költő fia. Balatonbogláron született, itt kezdi iskoláit, 1930-tól Budapesten tanul egészen az érettségiig. Egészen ifjan bekerül a fővárosi irodalmi életbe, kapcsolatban áll József Attilával, Radnóti Miklóssal, Devecseri Gábor és Karinthy Ferenc gyermekkori barátai közé tartozik.  Tizennyolc éves korában jelenik meg első verse Az Újságban, ezt követi 1939-ben első verseskötete (A kor ellen), majd első fordításkötete (Skót balladák) 1943-ban. Vendéghallgató a Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1946-48 között 3 félévig a Sorbonne-on tanul. A háború alatt több alkalommal is behívják munkaszolgálatra.

A második számtól kezdve, 1946-tól az Újhold folyóirat társszerkesztője. 1948 és 53 között különböző munkakörökben dolgozik a Nemzeti Színháznál, a Hunnia Filmgyárban, az Irodalmi Újságnál és az Országos Béketanácsnál. 1954 és 55-között a Magyar Rádió irodalmi osztályát vezette. Élete során többször is hónapokat töltött Franciaországban. Költészetét így a francia irodalom is befogadja:  három francia nyelvű verseskötete jelenik meg (Souvenir du Prèsent, Contrefables, Que cela). 1966-ban megalapítója és 1987-ig főszerkesztője az Arion c. többnyelvű folyóiratnak. Több mint két tucat verseskötete mellett három regénye és számos műfordítás-, valamint esszé- és tanulmánykötete jelenik meg. 1984-ben megkapja a francia Művészet és Irodalom Rendje kitüntetés tiszti fokozatát. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 1997-ben Kossuth-díjjal tüntetik ki. 2006. május 8-án, Budapesten éri a halál. A Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Költői pályájának legfontosabb jellemzője a folytonos megújulás: első verseskötete megjelenésétől kezdve élete végéig újra és újra változtat költői szemléletén, versei anyagán, nyelvén, formáin. Ebben segíti, hogy kora ifjúságától kezdve megkülönböztetett figyelemmel kíséri a kortárs világirodalmi folyamatokat. Pályáját a fáradhatatlan önkeresés jellemzi. Regényei is költészetének nyelvén szólalnak meg. Esszéiben visszatérően foglalkozik a modernség fogalmával, értelmezésével és a költészet elméleti kérdéseivel. Műfordításaiban a francia költők mellett jelentős teret szentel a spanyol és az újgörög költészet jeleseinek is. Művei jelentős hatást gyakorolnak az irodalmi gondolkodásra, a pályatársak műveire. Költészetéről így vall kortársa, Vas István: „Műveltségi és gondolati anyaga sem önmagáért van, nem cél, hanem eszköz: magasrendű kifejezésmódja, ha úgy tetszik, korszerű díszítménye és fényűzése tiszta és eleven lírájának – és modernül gazdag ajándék a versolvasóknak.”

Ajánlott vers: Nem titok

http://tinyurl.com/qzs8lqh

Ajánlott esszé: Philoktétész sebe

http://tinyurl.com/nt2vcb4