Gróf Esterházy Miklós (Galánta, 1583. április 8. ─ Nagyhöflány, 1645. szeptember 11.)

Nádor, aki a 17. század első felének legbefolyásosabb magyar főura volt. 1582. április 8-án született Galántán, Esterházy Ferenc pozsonyi alispán és Illésházy Zsófia fiaként, evangélikus köznemesi családban. Atyja legnagyobb bánatára 1601-ben áttért a katolikus hitre. Rokoni kapcsolata miatt szoros szálakkal kötődött Illésházy Istvánhoz, a 17. század elejének legismertebb politikusához, akit a lengyelországi száműzetésbe is elkísért és a Bocskai-felkelés idején is kitartott mellette.

1609 után Mágochy Ferenc kassai főkapitány alatt katonai szolgálatot vállalt. A főkapitány halála után házasságra lépett Mágochy dúsgazdag özvegyével és a jelentős örökölt birtokok révén a főrangúak sorába került.1622-ben megkapta az országbírói tisztséget. Felesége halála miatt 1624-ben újranősült, ezúttal a jelentős vagyonnal bíró Thurzó Imre özvegyét, Nyári Krisztinát vette el. Már 1613-ban megnyerte magának II. Mátyás jóindulatát és ettől kezdve komoly befolyása volt a Habsburg uralkodókra. Az 1622-es nikolsburgi béke alapján Munkács környéki uradalma helyett megkapta kárpótlásul Kismartont és Fraknót. Élete talán legnagyobb sikerét 1625-ben könyvelhette el, amikor is a soproni országgyűlés nádorrá választotta. Felismerte, hogy Magyarország legfőbb ellensége a török, akinek a kiűzéséhez elengedhetetlen a Habsburgok támogatása. Reálisnak tartotta Magyarországnak a Habsburg Birodalomba való betagozódását. Szorgalmazta a török kiűzése érdekében Magyarország és Erdély egyesítését és ellenezte Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelemnek katonai vállalkozásait, mivel ezek súlyosan korlátozták a törökökkel szembeni összefogást. Annak ellenére, hogy Habsburg párti volt szorgalmazta az önálló magyar haderő létrehozását, Magyarország bevételeinek növelését, valamint a törökkel kapcsolatos politikába való nagyobb beleszólást jogát is.

A török főemberekkel, valamint erdélyi fejedelmekkel igen jó kapcsolatot ápolt és ennek révén többször közbenjárt a hódoltságban élő lakosság védelmében. Nádorként tehetséges és művelt nemesekkel vette magát körül, akikből szerette volna kinevelni az ország új elitjét. Az előbbiek közül a legismertebb a költő és hadvezér Zrínyi Miklós volt. Az ellenreformáció egyik legjelentősebb személyiségének számított. Kevésbé közismert, hogy ő eszközölte ki, hogy egykori szeretett hitoktatóját, Pázmány Pétert esztergomi érsekké nevezték ki. Legfőbb vágya a török kiűzése lett volna Magyarország területéről, de életében ez nem valósulhatott meg.

(Kovács S. Tibor)