Hunyadi János (1407 körül – Zimony, 1456. augusztus 11.)

Kormányzó, hadvezér, nagybirtokos, az Oszmán Birodalom elleni küzdelem emblematikus alakja. Apja, Zsigmond udvari vitéze, a Havasalföldről Magyarországra költözött Serba fia Woyk. A híresztelések ellenére valószínűtlen, hogy Zsigmond király törvénytelen fia lett volna. Apja és ennek rokonsága 1409-ben megkapta Hunyadvár birtokot, melyről utóbb a család a nevét vette. Címerük csőrében gyűrűt tartó hollót ábrázol.

Ifjú korában délvidéki főurak mellett kezdte katonai pályafutását, majd az Újlakiak szolgálatába lépett. 1430 táján a királyi udvarba került. 1431-1432-ben Milánóban, majd Zsigmond mellett Bázelben és Csehországban bővíthette katonai és politikai ismereteit. Albert királytól 1439-ben elnyerte a szörényi bánságot (1439–1446), s ez által az ország bárói közé emelkedett. Habsburg Albert halála után Jagelló Ulászló királlyá választását támogatta, majd miután Újlaki Miklós és Hunyadi csapatai Bátaszék mellett legyőzték a Habsburg-párti Garai Lászlót, s így biztosították Ulászló számára a trónt, az új király erdélyi vajdának (1441–1446), majd temesi ispánnak és a déli határvédelem központjának, Nándorfehérvárnak (Belgrád) főkapitányává nevezte ki.

1442-ben megverte az Erdélybe törő Mezid bég, majd a vereséget megtorolni igyekvő Sehabeddin beglerbég seregeit. A következő év őszén indított balkáni hosszú hadjárat során, kihasználva az oszmánok erőinek kisázsiai lekötöttségét és a hadviselésre szokatlan évszakot, Nisen és Szófián át a Balkán hegységig jutott. Hunyadi a királyi fősereg előtt járva, majd a visszavonulást fedezve több török csapatot is megfutamított. (1443. október –1444. január). A sikereken felbuzdulva 1444 nyarán, megszegve az oszmánokkal kötött békét, újabb királyi hadjárat indult, mely azonban a kezdeti sikerek után, a király halálával és a keresztény seregek katasztrofális vereségével ért véget Várnánál 1444. november 10-én. A hazatérő Hunyadi a bárókból és főpapokból álló országtanács tagjaként egyike lett az országot irányító hét főkapitánynak: Erdélyt és a Tiszától keletre fekvő területeket irányította.

Miután III. Frigyes német király nem engedte vissza Magyarországra Albert utószülött fiát, V. Lászlót, és az 1440-ben ellopott Szent Koronát sem szolgáltatta vissza, az országgyűlés Hunyadit kormányzónak választotta, s így a birtokadományozás, a bíráskodás és a királyi jövedelmek felhasználása kivételével korlátlanul gyakorolhatta a király jogkörét. 1448-ban Hunyadi újabb hadjáratot indított a törökök ellen. A második rigómezei (Kosovo Polje) csatában elszenvedett vereség ellenére kormányzói hatalmát sikerült megtartania. Kiegyezett a Garai-Cillei-Brankovics párttal, elismertette hivatalát III. Frigyessel is. Az 1452-53-as országgyűlésen lemondott kormányzói hivataláról, de főkapitányi tisztségét és a királyi jövedelmek kezelésének jogát megtartotta. Az ország kormányzását átvevő ifjú V. László Beszterce grófja címet adományozta neki.

1456-ban II. Mehmed Nándorfehérvár ostromára indult. Hunyadi Kapisztrán János obszerváns ferences szerzetes által toborzott hadak élén sietett a vár felmentésére. A szultáni sereget hosszú küzdelem után sikerült megfutamítani, és sógora, Szilágyi Mihály által védett várat felmenteni. A pápa a keresztény fegyverek győzelméért imát rendelt, melyre a déli harangszó mindmáig emlékeztet. Hunyadi János az ostrom után, a táborban kitört járványban halt meg. Testét a gyulafehérvári székesegyházban temették el.

Birtokait elsőként az Alföld délkeleti részén, Arad, Csanád és Békés megyében gyarapította, majd rokonsága segítségével erdélyi befolyását növelte meg. Több kelet-magyarországi uradalom elnyerése után Brankovics György szerb despota észak-alföldi uradalmainak megszerzésével az ország legnagyobb birtokosa lett. Hadvezéri sikereit a huszita harcmodor és a könnyűlovasság újszerű alkalmazása, valamint kiváló szervező- és taktikai készsége tették lehetővé. Horogszegi Szilágyi Erzsébettel 1432-ben kötött házasságából László és Mátyás nevű fiai születtek. Hunyadi kezdte meg Vajdahunyad várának főúrhoz méltó kiépítését. Ferences kolostorokat alapított Tövisen és Bojtoron, hozzájárult a gyulafehérvári székesegyház felújításához és átépítéséhez. Támogatta Vitéz János humanista főpap, gyermekei nevelőjének előmenetelét is.

(Tomka Gábor)