I. Rákóczi György (Szerencs, 1593. június 8. – Gyulafehérvár, 1648. október 11.)

Erdélyi fejedelem (1630-1648). Édesapja, Rákóczi Zsigmond, tekintélyes felső-magyarországi nagybirtokos, édesanyja, Gerendy Anna volt. Gyermekéveit Szerencsen töltötte. 1605-ben Bocskai István udvarába került apródnak. 1607-ben apját Erdély fejedelmévé választották, ám egy év múlva lemondott a fejedelmi címről. 1615-ben Rákóczi György lett Borsod vármegye főispánja, majd Ónod kapitánya. 1616-ban feleségül vette Lorántffy Zsuzsannát. Sárospatakra költöztek. Jó házasságban éltek, a kálvinista asszony a birtokokkal ügyesen gazdálkodott, szerető hitves volt, férjével összhangban munkálkodott fejedelemasszonyként is.

1619-ben Rákóczi támogatta Bethlen Gábor felső-magyarországi hadjáratát, jutalmul a fejedelem felső-magyarországi főkapitánnyá nevezte ki. 1622-ben fejedelmi tanácsosként említik. Bethlen halála után Brandenburgi Katalin lett Erdély fejedelme, de az idegen hercegnő uralmát a rendek hamar megelégelték. 1630 szeptemberében Bethlen István kormányzó meghívta őt a fejedelmi székbe. Hosszas kéretés után, hajdúcsapatok élén indult Erdélybe, de időközben értesült arról, hogy a rendek lemondatták Katalint, és Bethlen Istvánt választották fejedelmüknek. Miután békésen megegyezett Bethlennel, december 1-jén az országgyűlés Rákóczit választotta meg fejedelemnek.

A fejedelem igyekezett megszilárdítani uralmát. 1631. április 3-án II. Ferdinánd elismerte hatalmát. 1632-ben a Császár Péter vezette parasztlázadást kellett elcsitítania. Zólyomi Dávid és ifjabb Bethlen István hajdúcsapatok élén verte vissza támadásukat. Ifjabb Székely Mózes a Portán igyekezett kijárni maga számára a fejedelemséget, ezért Rákóczi perbe fogta. 1635-ben a magyarországi török méltóságok Rákóczi leváltását és idősebb Bethlen István fejedelmi székbe ültetését tervezték, de Rákóczi 1636-ban visszaverte a puccskísérletet. Fellépett a szombatosok ellen, 1638-tól mindenkinek a négy bevett vallás valamelyikéhez kellett csatlakoznia. Több száz szombatos került börtönbe, köztük vezérük, Péchy Simon, Bethlen Gábor volt kancellárja.

Rákóczi hűtlenségi, azaz fej- és jószágvesztési perekkel tartotta sakkban az erdélyi urakat. Ún. nota-pereket más fejedelmek is folytattak, de pl. Bethlen a kincstár birtokait növelte ily módon, Rákóczi viszont a magánbirtokait gyarapította többszörösére. Uralkodása végére már nemcsak Felső-Magyarországon, hanem Erdélyben is ő lett a leghatalmasabb birtokos. Jelentős hasznot hozott számára a Lengyelországba irányuló borkereskedelem. Bethlen példáját követve kereskedelmi monopóliumokat vetett ki a legfontosabb árucikkekre. Folytatta a nagy előd által megkezdett építkezéseket is. Uralma alatt tovább gyarapodott az ország.

Bekapcsolódott a harmincéves háborúba; 1644-ben lépett hadba, szövetségben Svédországgal, Franciaországgal és Hollandiával. Deklarált célja a protestáns vallásszabadság védelme és a nemzeti királyság visszaállítása volt. Ellenállás nélkül jutott a Vág völgyéig, Galgócnál azonban a császári csapatoktól vereséget szenvedett. Ez évben sorozatos rajtaütésekkel fárasztották az erdélyi csapatok a császáriakat. 1645 elején a Torstensson vezette svéd sereggel egyesült az erdélyi sereg, de Bécset mégsem vették ostrom alá. A hadjárat 1645. december 16-án a linzi békével zárult, mely megengedte a parasztok szabad vallásgyakorlatát is, Rákóczi pedig hét felső-magyarországi vármegyét kapott, valamint örökös jogon Tokajt, Tarcalt, Ecsedet, Nagybányát, Felsőbányát és a regéci uradalmat.

A fejedelem egész ténykedését küldetésként, Isten szolgálataként fogta fel. Feleségével együtt pártolta a tudományos és kulturális életet. 1640-ben nyomdát állított Váradon, pártfogolta Rimay János költőt. Gyulafehérváron, Kolozsváron, Tordán, Désen jelentős építkezések folytak külföldi építőmesterek bevonásával. Nagy könyvtárat gyűjtött össze, melyben a legkorszerűbb teológiai és más tudományos munkák kaptak helyet. Mátyás király híres Corvináit is megkísérelte, legalább részben, visszaszerezni a szultántól, de sikertelenül. Támogatta az erdélyi ifjak külföldi egyetemjárását.

A fejedelem Bethlen Gábor országépítő munkáját folytatta, megfontolt, józan kormányzása békés fejlődést eredményezett. 1648-ban bekövetkezett halála után idősebb fia, II. Rákóczi György lett Erdély fejedelme.

(T. Orgona Angelika)