Slachta Margit (Kassa, 1884. szeptember 18. – Buffalo, USA, 1974. január 6.)

Slachta Margit szerzetesnő, az első magyar női országgyűlési képviselő. Nyíltan szembefordult a nemzetiszocialista eszmékkel, amelyeket összeegyeztethetetlennek tartott a kereszténységgel, s fellépett a zsidók jogfosztása ellen.

Édesapja lengyel nemesi származású Slachta Kálmán, édesanyja Saárossy Borbála. Apja a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatója, a takarékpénztár válságakor feleségével és három kisebb gyermekével 1908-ban kivándorolt Amerikába. A Kalocsai Miasszonyunk Nővérek Tanárképzőjében német-francia-történelem szakos polgári iskolai tanári diplomát szerzett Margit nem tartott vele, mert megérintette a keresztény alapú szociális nővédelmi munka.

Bekapcsolódott a patronázs munkába, majd megvált a tanítástól, hogy minden erejét a szociális munkának szentelhesse. 1908. november 19-én elsőként lépett be a Farkas Edit által alapított Szociális Missziótársulatba. Slachta Margit a keresztény nővédelem és a katolikus szociális munka ismert szereplője lett. 1915-ben szociális iskolát nyitott, szerkesztette az Értesítőt, „ A Keresztény Nő”-t, mely utóbbi 1918 márciusától „Magyar Nő. A keresztény feminizmus lapja” elnevezéssel jelent meg. Cikkek sorozatát publikálta a nők érdekképviseletéről és választójogáról.

Slachta a társadalom legnagyobb feszítő erejének a szociális problémákat tartotta, a közjó iránti hatalmas vágy motiválta, hogy közéleti-társadalmi szereplést vállaljon. 1918-tól a Keresztény Szocialista Párt tagja. 1918. október 28-tól a párt „női tagozataként" megalapította saját pártját, a Keresztény Női Tábort, melynek élén keresztény, nemzeti, legitimista és szociális alapon kívánta a nőket az országos és helyi szintű politikai tevékenységbe bevonni.

1920-ban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja jelöltjeként Budapest I. kerületében a nemzetgyűlés képviselőjévé választották. Ő lett az első női képviselő Magyarország történetében. Parlamenti szűzbeszédét 1920. április 23-án tartotta. Beszélt a gyermekhalandóságról, az anyavédelemről. Javasolta, hogy módosítsák a munkásnőkre vonatkozó törvényeket, alkalmazzanak női iparfelügyelőket, adjanak az ipari munkásságnak évente kétheti szabadságot. Sürgette az erkölcsrendészet revízióját, az iskolák reformját.

Az 1920. március 25-étől 1922. február 16-áig tartó képviselői ideje alatt összesen 28 beszédet tartott, melyekben 67 nagyobb témakört fejtett ki. 1922. február 16-án véget ért a parlamenti ülésszak. Mandátuma lejártakor Farkas Edit megtiltotta neki, hogy újra induljon a választásokon, sőt több társával együtt a Szociális Missziótársulattól is elbocsátotta. Ekkor alapította meg a Szociális Testvérek Társaságát, melynek 1923-1930, majd 1932-1963 között főnöknője volt. 1931-től a munkásnők szervezésén fáradozott. 1933-ban megalakította a Szentlélek Szövetséget, 1932-ben lapot is indított A Lélek Szava címmel. Közreműködésével nyílt meg 1937. november 3-án a Katolikus Női Szociális Képző, az első szociális munkásokat képző intézmény.

Elutasította a nemzetiszocialista eszméket és fellépett a zsidók jogfosztása ellen. 1942-től az egész országban úgynevezett világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a hitleri propagandát. 1940. november 8-án a Keresztény Női Tábor nevében beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében.1941 telén tiltakozott a kőrösmezei deportálás ellen. A szlovákiai zsidók deportálásának hírére, 1943 márciusában a Vatikánban személyesen kísérelte meg cselekvésre bírni XII Pius pápát. A pápa utasította a szlovákiai püspököket, hogy tiltakozzanak az államelnöknél és a minisztereknél. Elrendelte azt is, hogy Szlovákia összes templomában tiltakozó pásztorlevelet olvassanak fel. Mindezek eredményeként a deportálás elmaradt. Magyarország német megszállása után mintegy ezer zsidót bújtatott rendházaiban. Mozgalmát, a Keresztény Női Tábort 1944 júliusában a Sztójay-kormány betiltotta, ami az év végétől a Demokrata Néppárton belül működött azonos néven tovább.

Slachta Margit 1945 elején visszatért a politikai közéletbe, a Polgári Demokrata Párt listáján lett ismét nemzetgyűlési képviselő (1945-1947), majd a Keresztény Női Tábor képviseletében országgyűlési képviselő (1947-1949). Parlamenti felszólalásai többségében kiállt a jogelviség, a jogbiztonság és jogrend betartása mellett. Elutasította a hitoktatás fakultatívvá tételét és az egyházi iskolák államosítását. A határokon kívül rekedt magyarság és a kis nemzetek jogairól, a családi életről, a nemzet erkölcsösségének védelméről is gyakran szólt.

A politikai élet balra csúszásával mind lehetetlenebbé vált politikusi pályája. Miközben az egyházi iskolák államosítását megszavazó képviselők a Himnuszt énekelték, ő ülve maradt. Ezért fél évre kitiltották az országgyűlésből és mentelmi jogát is felfüggesztették. Letartóztatástól tartva 1949 januárjától a domonkos nővérek zárdájában rejtőzött. 1949. június 22-ről 23-ára virradó éjjel Ausztriába, majd Tóth Etelka álnéven az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Onnét Nemes Margit néven levelezett az itthon maradottakkal, illetve a Szabad Európa Rádióban Nemes Borbála néven szerepelt. 1951-ben visszatért Bécsbe a hazatérés csalfa reményével, majd 1953. május 5-én, immár saját nevén másodszor, végleg Amerikába érkezett.

Az emigráció első éveiben még aktív próbált maradni, de erejéből csak eseti akciókra futotta. Memorandumot intézett Truman elnökhöz, aláírásgyűjtést szervezett Mindszenty József bebörtönzése ellen. Később a politikától visszavonult, s hallgatásba merült. 1974. január 6-án halt meg Buffalóban, a Szociális Testvérek Társaságának rendházában.

A második világháború alatti embermentő munkáját Izrael Állam 1985-ben az Igaz Ember kitüntetéssel ismerte el és emlékére fát ültettek a Jad Vasem kertjében, 1995-ben pedig megkapta a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelét és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet.

(Kemenczei Ágota)