Gróf Zrínyi Miklós (Ozaly, 1620. május 1. – Zrínyifalva, 1664. november 18.)

Hadvezér, költő és politikus. Horvát főnemesi családból származott. Miután hat éves korában apja is meghalt, testvérével együtt nevelésüket egy öttagú gyámi tanács mellett Pázmány Péter is felügyelte. Péter öccsével 1628-tól hat éven át a grazi jezsuita kollégiumban, majd Bécsben és Nagyszombatban tanult. 1636-ban itáliai tanulmányúton vett részt, majd 1637 elején a gyámság megszűntével átadták neki birtokai igazgatását.

1642-től részt vett a harmincéves háború harcaiban, Sziléziában, Morvaországban, 1644-ben a Felvidéken harcolt. 1646-ban a Kulpa folyó melletti végvárak és a Muraköz főkapitányává nevezték ki, majd 1647-ben a horvát báni méltóságot is elnyerte. E tisztségek birtokában a korábbi évekhez képest méginkább kivette részét a török elleni harcokban. Az 1655. évi nádorválasztó országgyűlésen reménykedett benne, hogy a tisztséget elnyerheti, de az uralkodó még a négy jelölt közé sem terjesztette be, a diéta Wesselényi Ferencet választotta nádorrá.

A megválasztott király, I. Lipót ígéretet tett arra, hogy uralkodása alatt kiűzi a törököt az országból. Zrínyi ehhez elengedhetetlennek tartotta az Erdéllyel való szorosabb együttműködést. Elképzelését megrengette II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1657. évi sikertelen lengyelországi hadjárata, melynek következtében Erdélyt török és tatár seregek dúlták fel. 1660-ban a török sereg elfoglalta Váradot is, mire Zrínyi a nádorral, Nádasdy Ferenc országbíróval, az esztergomi érsekkel és a vármegyékkel közös feljegyzésben kérte az uralkodót, hogy küldjön csapatokat az ország védelmére, és a háború megindításához kezdjen tárgyalásokat egy törökellenes szövetség létrehozására.

Zrínyi 1661-től a török elleni háborúra készült, melynek jegyében a bécsi hadvezetés tiltása ellenére a Mura folyó bal partján megkezdte Zrínyi-Újvár építését. 1663-ban háború financiális feltételeinek megteremtése, jól működő hadsereg felállítása érdekében Zrínyi, a nádor és az országbíró szövetséget kötöttek. Ebben az évben az uralkodó Zrínyit nevezte ki a magyarországi hadak főparancsnokává. A Zrínyi-Újvár lerombolására érkező török sereget legyőzte, majd a hozzá csatlakozó Rajnai Szövetség katonáival 1664 januárjában megindította téli hadjáratát, melynek során serege ideiglenesen több török végvárat is elfoglalt, valamint felégette a török utánpótlását biztosító eszéki hidat. Hamarosan a hadjárat sikeréről és Zrínyi tetteiről beszélt egész Európa.

1664 áprilisának végén serege megkezdte Kanizsa ostromát is, de a török felmentő sereg érkezésének hírére június elején felhagytak vele, a török sereg pedig elfoglalta és lerombolta Zrínyi-Újvárt. Az ostrom idején Zrínyit megfosztották a magyarországi főparancsnoki megbízásától is. A Bécs felé törő török sereget augusztus 1-én Szentgotthárdnál a keresztény sereg legyőzte, azonban I. Lipót augusztus 10-én titokban megkötette a vasvári békét, amely a török kezén hagyta új hódításait. Zrínyi elhibázottnak tartotta a békekötést, de további terveit halála megakadályozta. 1664. november 18-án társaival vadászni indult a Csáktornya melletti kursaneci erdőbe, ahol egy sebesült vadkan rátámadt és halálra sebezte.

Zrínyi politikai elképzeléseit költészetében és hadtudományi írásaiban is kifejezésre juttatta. A Szigeti veszedelem című eposzában dédapjának, az 1566-ban Szigetvár védelmében hősi halált halt Zrínyi Miklósnak állított emléket. A „Tábori kis tracta” a hadseregszervezés kérdésével foglalkozott, míg a „Vitéz hadnagy” az ideális hadvezér alakját rajzolta meg. A Mátyás király életéről való elmélkedések című munkája királytükör, melyben a nemzeti uralkodó és királyság előnyeit boncolgatta. Az török áfium ellen való orvosság című írásában felvetette az állandó magyar hadsereg felállításának gondolatát. E művét a Rákóczi-szabadságharc alatt, 1705-ben jelentették meg nyomtatásban.

(Szvitek Róbert József)