Fekete-fehér, magyar dokumentumfilm, 1969
Rendezte: Gazdag Gyula

A 60-as évek végén, a Balázs Béla Stúdióban szárnyukat bontogató új generáció, a szociológiai gondolkodás hangsúlyosabbá tételének igényével lépett fel a hazai filmszakmában, úgy tekintve a filmkészítésre, mint a valóság megismerésének különleges folyamatára. A 16 mm-es film terjedésével a stábok technikai értelemben egyre mozgékonyabbá váltak, utat nyitva ezzel a nagyobb spontaneitás és improvizáció számára. A természetesebb és kötetlenebb filmkészítést segítette a BBS kevésbé rigorózus engedélyezési procedúrája is, így egy ötlet nyomán akár pár órán belül indulhatott a forgatás. De a cseh újhullám is konkrét és közvetett hatást gyakorolt e korszak magyar dokumentumfilmjeire: „Hangvétel tekintetében talán csak annyiban különbözött egy Forman- vagy Passer-filmtől, vagy annak egy-egy jelenetétől, hogy nem játékfilm” – nyilatkozta egyszer Gazdag Gyula a „Hosszú futásod”-ról.

Amikor Schirilla György 1967-ben a nagy októberi szocialista forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából elfutott Moszkvába, a 2216 km-es táv egy szakaszán megpihent Kenderesen, ahol őszinte szeretettel fogadták, sőt Lucz István - a községi tanács elnöke - teljesítményét egyenesen Gagarinéhoz hasonlította. A futó egy év múlva levelet kapott Kenderesről: "Kedves Gyuri! Emlékszel, mikor itt jártál nálunk?” A település vezetői bisztróavatásra invitálták a sportolót, melyet szerényen róla kívántak elnevezni, majd kedvesen hozzátették: „Lehetőleg futva gyere!”

A "Schirilla bisztrót avatnak Kenderesen" című hírlapi tudósítás nyomán a BBS munkatársai is a lánchídi nulla kilométerkőnél várakoztak, hogy kamerájukkal rögzítsék Schirilla György 142 km-es hosszú futását. A film tehát 24 órás előkészülettel és 24 órás forgatási idővel készült, amely egyben az alkotás legfőbb bája is.

A kamera folyamatosan Schirillát mutatja, ahogy fut, lazítja izmait, edzője instrukcióit hallgatja vagy éppen a Trabantban mellette haladó stábbal diskurál, viccelődik. Láthatóan élvezi a felhajtást, mosolyog a kamerába. Eközben két kenderesi funkcionárus hallható, amint az érkező futó fogadási rituáléjának mozzanatairól, futóereklyéről, Schirilla-portréról és propaganda szempontokról értekeznek kínos részletességgel. E fontoskodó emberek éles kontrasztban állnak a felbukkanó arcok reakcióival: egy gyerek, aki unottan rág valamit, majd köp, két asszony, akik értetlenkedve tekintenek a futóra és a stábra, de a főutcán elhaladó „konvojt” figyelő emberek is inkább nevetgélnek. Kívülállók.

A film kétségtelen csúcspontja, amikor Schirillát Kenderes buzgó tanácselnöke a termelőszövetkezeti vezető társaságában „feltartóztatja” Fegyvernek határában, s az izmai elmerevedése ellen helyben futó sportembert a legendás mondatokkal köszönti:

„…Kenderes községünk apraja és nagyja,

örömmel üdvözöl majd, mint vendéglátó gazda.

Ünnepnap ez nekünk, hogy itt vagy közöttünk,

Hosszú futásodra mindig számíthatunk...”

A továbbiakról maga Schirilla György számol be egy későbbi visszaemlékezésben: „Néhány kilométer lefutása után megérkeztem a bisztróhoz. Így szólt hozzám Lucz Pista: »Az államhatalmi szervek ne­vében felkérem és engedélyt adok Schirilla Györgynek, hogy a bisztrót nyissa meg!« A bejáratnál piros-fehér-zöld szalag feszült. Az ÁFÉSZ elnöke Tapasztó István piros bársony párnán ollót adott át, elvágtam a szalagot, a zenekar rázendített, és mint első vendég egy korsó gyü­mölcslevet ittam. Gazdag Gyula, a Balázs Béla stúdió filmrendezője végül is kitűnő anyagot készített kenderesi futásomról.”

Így van. A futva almát hámozó, mosakodás közben a helybéliek névadási szokásain filozofálgató különc hosszútávfutó, valamint a kenderesi bisztró és verselgető helyi potentátjainak együttese a szocialista abszurd igazi gyöngyszemévé avatja a rövidfilmet.

(Nagy Levente)