1775. július 27-én született ifj. Brunszvik Antal gróf és Seeberg Anna bárónő első gyermekeként, s nyolc nap múlva már keresztvíz alá is tartotta Mária Terézia, akit élete végéig eszményített. Családi háttere − szülei és három testvére − egyszerre volt fundamentum és hajtóerő, szellemi iránymutatás a számára. Brunszvik Antal korai halála miatt özvegységre jutott édesanyjával az 1800-as évek elején Magyarországon és Bécsben lakott, később megözvegyült húgával, Jozefinnal és annak két fiával Oroszországban, azután Svájcban élt.

 

Brunszvik Teréz munkásságának, pedagógiai tevékenységének meghatározója, megalapozója, hogy szinte gyermekkorától kezdve egyfajta életprogramot állított fel önmagának. A nevelésügy az a terület, melyben eszményeit valóra váltotta. Húga megözvegyülése után részt vállalt annak gyermekei neveléséből is. 1808-ban Jozefinnel a svájci Yverdonban utazott, hogy megismerkedjen Pestalozzival, aki nagy hatással volt későbbi nevelési törekvéseire. Pestalozzin kívül Herbart és Rousseau munkáját tekintette iránymutatásnak, amelyekből válogatott és a célszerűséget figyelembe véve alkalmazta azokat saját elképzeléseiben, s kipróbálta húga gyermekeinek nevelési gyakorlatában. Pedagógiai nézeteire hatottak Pestalozzi egyik tanítványának, Samuel Wilderspinnek nézetei is.

 

1817-ben és a rákövetkező évben is éhínség sújtotta Magyarországot. Brunszvik Teréz együttérzéstől áthatva jótékonysági nőegyletet szervezett, amelynek bevételét igen okosan munkásotthonok, szegényházak és elsősorban gyermekfoglalkoztatók megépítésére fordította.1828-ban Budán saját házukban „Angyalkert” néven megnyitotta az első magyarországi óvodát. Igazi úttörő vállalkozás volt ez, hiszen még az európai kontinensen is kevés kisdedóvó létezett, a Habsburg Birodalomban pedig ez a budai intézmény volt a legelső. A kettő-hét éves korú gyermekek világi nevelésben részesültek, hasznos ismereteket tanultak: olvasást, számolást, éneket, környezetismeretet, vallásos tartalmú foglalkozásokat tartottak számukra, valamint magyar és idegen nyelvi alapokat kaptak.

 

Szintén 1828-ban kísérletképpen felállította az úgynevezett kézmű-oskolát (pontosabban krisztinavárosi ipariskolát), a naphosszat dolgozó szülők nagyobb gyermekei számára. Az apja szellemében működő nevelőintézetet főleg a nemes lányok részére tervezte, cselédiskolája pedig valóban a nemesség és a jómódú polgárság érdekeit szolgálta. A következő években kezdeményezésére illetve bőkezű támogatásával több kisdedóvó nyílt, így Budán, Nagyszombatban, Pozsonyban, Nagyváradon és Kolozsvárott. Széles körű tevékenysége eredményeképpen 1836-ban már tizennégy kisdedóvó intézet működött Magyarországon. Brunszvik Teréz közreműködésével tizenegy, az ő szorgalmazásával pedig haláláig nyolcvan óvoda létesült Magyarországon. Neve fémjelzi az első óvoda létrehozását Bécsben, Cremonában. Tekintélyes pénzösszegekkel támogatta „gyermekkertek” megalapítását Augsburgban és Münchenben.

 

1836-ban a köznemesei ellenzék haladó vezetőivel – Kossuth Lajos, Bezerédi István, Szentkirályi Móric – megalapította a „Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet”. A megalakuló óvodák világi jellegűek voltak. Egyik legkövetkezetesebb támogatója volt a hazai nőnevelésnek, és a nők egyenjogúsításának. Az 1840-es években jelentős szerepet vállalt unokahúga, Teleki Blanka leánynevelő intézetének létrehozásában.

 

Külföldi útjain (német városok; Svájc után Itália, Franciaország és Anglia) többször vele tartott Teleki Blanka is, aki az ő hatására választotta a nőnevelést életcéljául. Utazásai során arra törekedett, hogy a felkeresett helyeken is szorgalmazza az új óvodák létesítését, illetve tanulmányozta a már meglévő óvodákat. Az 1840-es években ugyancsak társadalmi megmozdulás útján nőnevelő intézet létrehozásán fáradozott. Kezdeményezésére alakult meg a pesti és a budai nőegylet.

 

A Brunszvik család szoros barátságban állt Beethovennel, aki martonvásári kastélyukban is sokat időzött. Sokáig Brunszvik Terézt tartották Beethoven „halhatatlan kedves”-hez írott levele nevezetes címzettjének, aki azonban az újabb feltételezések szerint inkább húga, Jozefin volt.

 

A feljegyzések szerint 1824-ben Martonvásáron ő állította fel az első karácsonyfát Magyarországon. Brunszvik Teréz nevét és emlékét több oktatási és nevelési intézmény, valamint Martonvásáron Óvodatörténeti Múzeum őrzi.

 

(Aczél Eszter)