A szolgáltatások bővítésére a posta 1903-ban pályázatot írtak ki két köbméteres csomagszállító gépkocsi tervezésére. A kiírásra 8 pályázat érkezett, a két hazai jelentkező, a Magyar Wagon és Gépgyár Rt. Győrből és Röck István Gépgyára Budapestről, Csonka János terveivel pályázott. A bemutatott tervek alapján az értékelő bizottság a magyar gyárak terveit fogadta el és 4-4 darab csomagszállító gépkocsit rendelt. Az első gépkocsit Csonka János a Műegyetem műhelyében állította össze, a szükséges öntvényeket a Röck gyárban öntötték. A gépkocsi 1905. május 31-én gördült ki a Múzeum körúti Műegyetem udvarából és Csonka János vezetésével megtette első próbaútját. A járműnek a kereskedelemügyi miniszter 2 000 km-es próbautat írt elő. A próbaúton Csonka Jánoson kívül a posta mérnökei és szerelői vettek részt. A nyolc napos próba a nehéz terep és rossz utak ellenére jól sikerült.

A kocsi átlagsebessége 26 km/h, maximális sebessége 35 km/h volt. A próbaút után a posta átvevőbizottsága június 14-én átvette a kocsit. Megállapították, hogy a mágnes, a hűtő, a hajtólánc és a golyóscsapágyak kivételével a kocsi hazai anyagokból készült. A gépkocsit kiállították az 1905-ben megrendezett Első Magyar Iparkiállításon is.

Csonka János álmai között szerepelt a magyar autógyártás megteremtése ám anyagi eszközök hiányában ezt megvalósítani nem tudta. járművek tervezésével az 1910-es évek elejéig foglalkozott, a későbbiekben elsősorban a motorok tökéletesítésén fáradozott. Az 1905-ben bemutatott postai csomagszállító gépkocsinál alkalmazott műszaki megoldások nem maradtak el az évtizedes hagyományokkal rendelkező külföldi gyártmányok technikai színvonalától. A négyhengeres négyütemű vízhűtéses motor furata 90 mm, lökete 100 mm, tehát kifejezetten rövidlöketű volt. A motor hengerei kettesével alkottak egy-egy tömböt. Ez az elrendezés többhengeres motoroknál általánosnak volt tekinthető és igazodott a kor technológiai színvonalához. Az alacsony, 7-900/ perc fordulatszámú motornak csak kipufogószelepei voltak vezéreltek, a szívószelepek automatikus működésű hörgőszelepek voltak.

A később gyártott motorokon már vezérelt szívószelepet tervezett Csonka János. A motor olajozását a vezérműtengelyről egy varrógépszíjjal meghajtott csepegtető olajozó biztosította, három ponton, a főtengely nyugvócsapágyaihoz juttatva az olajat. Bátor újításnak számított a motoron alkalmazott Bosch nagyfeszültségű gyújtómágnes.

A kocsit a posta 1906 januárjában állította forgalomba, és mintegy 25 évig állt szolgálatban, ezalatt közel félmillió km-t futott.