Az 1829-ben létrejött bécsi székhelyű Duna Gőzhajózási Társaság, a DDSG (Erste Donau-Dampfschiffahrts Gesellschaft) legelső hajója, a "Franz I." még a Bécs melletti Florisdorfban (ma Bécs XXI. kerülete) épült. Mivel a társaság tevékenységét az egész Dunára ki kívánta terjeszteni, a célszerűség azt diktálta, hogy saját hajógyárát ne tervezett járatainak egyik végpontján, hanem a folyam középső szakaszán hozza létre. Gróf Széchenyi István javaslatára a választás Óbudára (ma Budapest III. kerülete) esett.

Az 1835-ben alapított Óbudai Hajógyár volt a Duna mentén az első olyan létesítmény, amelyben modern ipari eljárással, tehát gépi erő alkalmazásával építették a hajókat. Az első itt épült gőzhajó, az 1836-ban vízre bocsátott Árpád gőzgépét még Angliából hozatták, gőzgépeket Óbudán csak 1859-től építettek.

1838-ban a személyszállító hajók mellett megkezdték a speciális vontató hajók és uszályok építését is. 1839-ben itt építették a kontinens első vastestű hajóját, a Sophiet. Ugyancsak itt épült 1895-ben Közép-Európa első úszódokkja. A gyár dinamikus fejlődése révén rövidesen az egyik legnagyobb hazai iparvállalatnak számított. A gyár kapacitására jellemző, hogy az 1888-as évtől mindössze öt év alatt újítják fel a DGT teljes uszályparkját. Ebben az időszakban az átlagos munkáslétszám 1200-1700 fő között ingadozott. A gyár olyan szakembereket nevelt ki, mint Mayer Ignác, a későbbi linzi gyáralapító, Schlick Ignác, a későbbi budai vasöntő és gépgyár alapítója, Hartmann József az önálló magyar hajóépítés úttörője és Veruda Péter hajótervező, akiért versengtek a nagy külföldi hajógyárak. 

1870-ben a DDSG ugyancsak Óbudán építtette meg a 19. század legnagyobb folyami személyszállító hajóját, a 79 méter hosszú, 8,7 méter széles, a kerékdobnál 16,1 méter széles Orient luxusgőzöst. A gyönyörű, hatalmas méretei ellenére is karcsúnak tűnő hajóban a korabeli magyarországi hajóépítés rendkívül magas színvonala testesült meg. Bizonyára ennek tudható be, hogy 1895-ben megvásárolta a Román Folyami Hajózás (Navigatia Fluviala Romana), s innentől Orientul néven királyi jachtként üzemelt. Később már Stefan Cel Mare 15. századi moldvai román fejedelem nevét viselte.

Eredeti gyári modelljét a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum hajózási gyűjteménye őrzi.