A második világháború után az elsüllyesztett, erősen megrongálódott balatoni hajók kiemelése, a menthető megmentése hatalmas energiát követelt. A hajósok és a Balatonfüredi Hajógyár áldozatos munkája eredményeként már 1945 őszén megindult a Szántód és Tihany közötti kompjárat, majd a következő évben a rendszeres hajóforgalom.

 

A háború utáni Magyarországon a szovjet megszállás ténye meghatározta a tulajdonviszonyok, a gazdasági és társadalmi szerkezet gyors álalakulásának irányát. Az államosítás során nem csak a termelőeszközöktől, gyáraktól és földbirtokoktól fosztották meg a korábbi elit tagjait, hanem – többek között – balatoni nyaralóiktól, villáiktól is. A Balatonnál gombamód szaporodtak a vállalati szakszervezeti üdülők, megkezdődött a munkások tömeges nyaraltatása. Az üdülők programjának elmaradhatatlan részévé vált a csoportos hajókirándulások szervezése.

 

1949-ben a Balatoni Hajózási Részvénytársaságot is államosították, nevét megváltoztatták. A Balatoni Hajózási Nemzeti Vállalat 1950-ben már 12 hajóval bonyolította le az egyre növekvő forgalmat.  A forgalmi igények kielégítésére átmenetileg néhány dunai hajót is átirányítottak a tóra. Közülük a "Pajtás" gőzös – amelynek a tavi hajózásra való átalakításakor nem vették kellően figyelembe a stabilitási követelményeket – 1954. május 30-án Balatonfürednél fordulás közben felborult és elsüllyedt. 

 

A 20. század legnagyobb balatoni személyszállító motorhajója, a "Beloiannisz" 1952-ben épült a Balatonfüredi Hajógyárban. A 600 személyes kirándulóhajót szép vonalai és – a korhoz képest – minden igényt kielégítő belső berendezése hamar közkedveltté tette az üdülőközönség körében. Néhány év után – a Pajtás gőzös balesetén is okulva – túlméretezett felépítményeinek egy részét eltávolították. Az idők folyamán többször is korszerűsítették. Több mint 50 év alatt számtalan utas számára biztosított kellemes, maradandó élményt. Sokáig volt a balatoni flotta „zászlóshajója”, a Balaton egyik nevezetességeként rendszeresen szerepelt a képeslapokon, idegenforgalmi kiadványokon, a Magyar Tenger egyik jelképévé vált. Nevét 1991-ben „Balaton”-ra változatták, majd 2003-ban kivonták a forgalomból. 2006-ban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal védett műszaki emlékké nyilvánította.