Zsélyi Aladár tevékenysége – korai halála ellenére – meghatározó volt a magyar repüléstörténet fejlődésében. Második gépe 1910-ben számos sikeres repülésével tűnt ki Rákosmezőn kísérletező társai szerkezetei közül. A külföldi szakirodalom által is elismert konstrukciójú gép az első mérnöki ismeretekkel megalkotott magyar tervezésű és építésű repülőgép.

A repülőgép műszaki adatai:

• Fesztávolság: 8,2 m
• Hossz: 7,0 m
• Magasság: 2,1 m
• Felszálló tömeg: 150 kg
• Legnagyobb sebesség: 55 km/óra
• Motor: Darracq, 18 kW (25 Le)

Első repülőgépe a Zsélyi I. volt, amellyel 1910 februárjában kezdődtek el a próbák. A zongorahúrokkal merevített, 7 méteres fesztávolságú, 150 kg tömegű, egyfedelű gépbe 22 kW-os francia „Darracq” motort épített, légcsavarja magyar gyártmányú volt. A Zsélyi I. 1910. március 15-én emelkedett először a levegőbe.

Az 1910. május 26–27-én megrendezett pilóta-versenyen Zsélyi megnyerte az első két díjat. Hamarosan már 18 km-t tett meg gépével, amely a maga idejében jelentős teljesítménynek számított.

Zsélyi /Koch/ Aladár, a magyar repülőtechnika elméletének egyik megalapozója, repülőgép konstruktőr, mérnök-pilóta a Nógrád megyei Bussán született 1883 december 12-én. Gépészmérnöki tanulmányait a fővárosban, a Műegyetemen végezte. 1910-ig, rákosmezei gyakorlati repülőkísérleteinek elkezdéséig már több kiadásban és német nyelven is megjelent „A repülőgéptechnika alapelvei” című összefoglaló munkája. Repülési kísérleteit 1910 tavaszán kezdte Rákosmezőn.

1911-ben Zsélyi a Kereskedelmi Minisztérium és a Magyar Aero Szövetség támogatásával, három másik rákosmezei aviatikussal együtt a Párizsi Szalon idején franciaországi tanulmányúton vett részt. Hazaérkezése után Melczer Tiborral részletes tanulmányt dolgoztak ki, amelyben a közforgalmú repülés gazdaságossági és technikai vizsgálatát tárgyalták /"A nagy aeroplánok kérdése/. Zsélyi a tanulmányban az utasszállítás céljaira javasolt repülőgép műszaki jellemzőit határozta meg. Ugyanekkor részletesen kidolgozta egy szabaddugattyús motoros kompresszor és egy forgókamrás gázturbina terveit is.

1911 december 19-től - nemzetközileg is elismert munkássága és itthoni szakmai tekintélye révén - a budapesti Közlekedési Múzeum aviatikai osztályelőadója. E beosztásában megszerezte a korszak jelentős repülőgépeinek nagyméretű modelljeit  és gyűjteménybe vette Horváth Ernő fiumei repülésekor használt gépét, valamint  a Kvasz András által helyreállított Zsélyi-féle monoplánt. Munkája mellett időt szakított arra is, hogy Bécsújhelyen egy Etrich Taube géppel letegye a hivatalos pilótavizsgát. Pilótaigazolványa a 109-es osztrák sorszámot viselte

Sikeres pilótavizsgája után itthon egy 95 lóerős Hiero motorhoz nagysebességű repülésre alkalmas sárkányt szerkesztett. A Zsélyi-3 gép 1914 április 15-én emelkedett a levegőbe, tervezőjével a kormányoknál. A repülés során beigazolódott a gép nagysebességű repülésre való alkalmassága: 140 km/h-s sebességgel repült vízszintesen! A leszálláskor a puha rákosi homokban a gép futóműve elakadt, s Zsélyi nyílt kartörést szenvedett. A gondos orvosi ellátás ellenére a seb fertőződött s 1914. július elsején Zsélyi Aladár tetanuszmérgezés következtében elhunyt. A magyar aviatika korai időszakának legtehetségesebb képviselőjét Csaláron helyezték örök nyugalomra.