A Magyar Cserkészszövetség 1933 tavaszán adott megbízást egy olyan vitorlázógép megtervezésére, amely Magyarországot képviselhette a gödöllői cserkész világtalálkozón. Erre az eseményre tervezte és építette meg Rotter Lajos a "Karakán" nevű teljesítménygépét, melynek berepülésére augusztus 4-én került sor. Ezt követően Rotter 1 óra 2 percet repült a "Karakán"-nal, majd augusztus 6-án, a kedvező időt kihasználva, Gödöllőről a 68 kilométerre lévő Kápolnára repült. Két nap múlva új országos rekordot állított fel a Gödöllő és Szolnok közötti, 84,8 kilométeres távolsági, illetve 1840 méteres magassági repülésével. Később a "Karakán"-nal végezték hazánkban az első felhő-, termik- és műrepüléseket, mivel gyakorlatilag ez volt Magyarországon az első, műszerekkel felszerelt vitorlázógép.

Rotter Lajos 1934 februárjában 5 óra 3 perces repülésével - a magyarok közül elsőként - elnyerte az ISTUS (a vitorlázórepülés nemzetközi tudományos testülete) által adományozott, 18. sorszámú nemzetközi ezüstkoszorús teljesítmény jelvényt. Még ebben az évben a Hármashatár-hegy északi lejtőjén, "Karakán" gépével 24 óra 14 percet vitorlázott. Ezzel az eredménnyel, másodikként a világon, a leghosszabb megszakítás nélküli repülési időtartamot érte el.

1936-ban Rotter Lajos a berlini olimpia alkalmával bejelentette, hogy a német fővárosból elstartolva Kielben fog leszállni. Saját tervezésű, "Nemere" nevű gépe beváltotta reményeit, mert az olimpia alkalmával, 3 óra 55 perc alatt 326 kilométer távolságot repült Berlin és Kiel között, amivel (nem hivatalos) világrekordot állított fel. Rotter eredménye is hozzájárult ahhoz, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végül is elfogadta a vitorlázórepülést olimpiai számnak.

Rottert a következő évben kitüntették a nemzetközi ISTUS aranygyűrűvel, amelyet mint a saját tervezésű géppel a legjobb vitorlázó teljesítményt elért repülőnek, először adtak ki. Mérnöki munkáját a Danuvia Fegyver-és Lőszergyárban (1937-46), majd az Orion Rádió- és Villamossági Rt-nél folytatta, ezt követően a KGM (Kohó- és Gépipari Minisztérium) Tervező Irodában, majd más intézményeknél volt vezető beosztásban. Nyugdíjba vonulása után, haláláig a Gépipari Tudományos Egyesület tagjaként szolgálta tovább a magyar repülés ügyét. Az emléke előtt tisztelgő szobrot 1993. augusztus 19-én avatták fel a Hármashatár-hegy tetején.

A Karakán típusból két darab épült, az egyiket 1939-től kiállították a Közlekedési Múzeumban, ahol 1944-ben bombatámadás során megsemmisült. A másik példány 1940-ben egy hangártűzben pusztult el.