Fekete-fehér, szöveg nélküli, magyar rövidfilm, 1995
Rendezte: Iványi Marcell

Iványi Marcell mindössze 22 évesen a Szél című rövidfilmjéért 1996-ban Arany Pálmát kapott. Cannes-ban napjainkig öt magyar alkotás nyerte el a fődíjat.

A feladatot Bíró Yvette-től kapta: Lucien Hervé: Trois femmes (’Három nő’) című fotója alapján kellett forgatnia. Producerével, Durst Györggyel szerették volna megmutatni az idős Hervének az alkotást, ami eljutott Gilles Jacob fesztiváligazgatóhoz is, így került a cannes-i versenybe. A vetítés és a fesztivál hozadéka Iványi számára két nagyon fontos kijelentés volt. Az egyiket Hervé mondta: „Jó, ha valaki nagyon érzékeny az olyan látnivalóra, amelyben nincs fölösleges mozzanat.” Emir Kusturica lakonikusan így biztatta: „Folytasd!”

A kiinduló, 1951-ben készült fekete-fehér fotón három asszony áll egymás mellett. A képnek két változata ismert, az egyiken a középső asszony a nézőre tekint.

Iványi a másikat használta, amelyiken a három nő félprofilban látható, s mindnyájan azonos irányba néznek. A fekete-fehér film egyetlen hat és fél perces snittben oldja föl a fotó képen kívülről származó, Iványi általt feltételezettt feszültségforrását. Értelmezése erősítése érdekében apróbb változtatásokat eszközöl az Hervé-i beállításon, így például közelebbre pozicionálja a házat, kiemelve, ugyanakkor törékenyebbé téve annak „menedék” jelentését. A kamera öt perc alatt lassan, egyenletesen háromszázhatvan fokban elfordul, s eközben láthatóvá válnak egy sorozatkivégzés képei: akasztottak tetemei a bitón, az éppen folyó akasztás, a férfiak, akik nézik, akik végzik, s akik a sorsukra várnak. Az asszonyok a szekvencia végén elfordulnak, s elindulnak a kép hátterében látható ház irányába. A hosszú snitt, a látvány és a tematika tekintetében a Szél a Jancsó Miklós-i hagyományt folytatja, akár a Szegénylegények (1965) egyik snittje is lehetne.

A rövidfilmek sűrítettségük miatt elmélyült műgondot igényelnek. Iványi a jelenetet négyszer vette fel, s a harmadik lett a végleges verzió. A forgatás maga hangrögzítéssel együtt két napot vett igénybe, amit további közel két hónapos utómunka követett. Az alkotás sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy rendező és producer szerencsés pillanatban találkoztak: egy évvel korábban kapott lehetőséget Durst a Duna Televízió égisze alatt arra, hogy létrehozzon egy, a Balázs Béla Stúdióhoz hasonló, Duna Műhely elnevezésű producerirodát. Ezzel kezdetét vette egy olyan sikersorozat, amely számlálhatatlan magyar és külföldi filmsikert, díjat eredményezett.

A történet csattanója, hogy a győri Mediawave versenymezőnyébe nagyon nehezen fért be a Szél, mert ott annyira jó volt a felhozatal. „Cannes kirakat, ahol mindenkinek meg kell mutatnia magát. Nem szabad azt gondolni, hogy a világ legjobb filmjeinek felvonulása. Biztos, hogy a legpénzesebb fesztivál, és ha valaki ott díjat kap, sokkal könnyebben szerez pénzt a következő filmjére, mintha fődíjas lenne a Mediawave-en.” – nyilatkozta erről Durst, aki a Mediawave egyik alapítója is.