Fekete-fehér, magyar játékfilm, 1938
Rendezte: Vajda László

A film rendezője, Vajda László (1906-1965), az azonos nevű forgatókönyvíró fia mindössze három évig dolgozott Budapesten. Pályáját a harmincas évek elején Németországban, Angliában, és Franciaországban kezdte. 1935-ben tért haza, néhány filmben vágóként közreműködött, majd 1936 és 1938 között nyolc filmet rendezett. 1939-ben ismét elhagyta az országot. Előbb Olaszországba ment, majd 1943-tól haláláig Ladislao Vajda néven Spanyolországban élt és dolgozott, spanyol filmjeivel nemzetközi hírnévre tett szert. A film forgatókönyve Zsoldos Andor „Házi főpróba” című színdarabja nyomán készült.

Zsoldos Andor (1893-1976) már a néma korszakban bekapcsolódott a filmgyártásba, forgatókönyvíróként és szkeccsek dalszövegírójaként, később producerként közreműködött. Kedvelte a színház világában játszódó történeteket. A Diadalmas élet (1923), melynek forgatókönyvét Gaál Bélával, a film rendezőjével közösen írta, egy drámaíró érvényesülésének története. Forgatókönyvíróként dolgozott a Piri mindent tud (1932) című Székely István vígjátékban, mely egy állástalan, pesti színészházaspárról szól.

A Döntő pillanat (1938) szintén színházi miliőben játszódik, a történet főszereplője egy Budapesti színház titkára, Kulinyi Gáspár, aki úgy érzi, többre képes, és egy nap elhatározza, hogy színházigazgató lesz. Megpályázza és elnyeri egy vidéki kisváros színházának igazgatói állását. Összespórolt vagyonával és a tehetséges, de állástalan színészházaspárral, Bálint Gáborral és Pap Évával indul útnak. Kopott, fűtetlen épület, a végrehajtó által kifosztott, üresen tátongó díszlet- és jelmeztár, kiábrándult és elzüllött társulat fogadja. Kilátástalan küzdelmet folytat a részeges és elfásult színészekkel, az igénytelen kö­zön­séggel, s a tehetségtelen hozzá­tar­tozóik felléptetését követelő hitelezőkkel. Hogy a helyzetet megmentse, műsorra tűzi „A csoda” című budapesti sikerdarabot, a főszerep eljátszására meghívja vendégszerepelni régi színházának sztárját, Tőrös Ferencet. Úgy tűnik, terve sikerül, tódul a közönség az előadásra, ezért nagy bevételre számítanak, ami talán kihúzza a színházat a bajból. Tőrös azonban a fellépés előtt követeli a gázsiját, s mivel ezt nem tudják neki kifizetni, nem hajlandó fellépni, így az előadás elmarad. A közönség dühösen rohamozza a pénztárat, hogy jegyét visszaváltsa. Tőrös csak Éva miatt vállalta a vendégszereplést, akit már évek óta reménytelenül ostromol a szerelmével, s akit most szeretne magával vinni. Egy darabig a kocsijában vár az asszonyra, de az hű marad férjéhez, s a sötétben várakozó autóba végül Kulinyi száll be, aki a hitelezők elől visszamenekül Pestre. Gábor és Éva szintén visszatérnek a fővárosba, s újra kezdődik számukra a reménytelen álláskeresés. Végső kétségbeesésében Gábor felkeresi Tőröst, és meg­kéri, hogy egyetlen estére en­gedje át neki a szerepét, hogy tehetségét kipróbálhassa: ha sikere lesz, tovább folytatja a küzdelmet, ha megbukik, akkor tudomásul veszi, hogy nem alkalmas a pályára és keres magának valami polgári foglalkozást. Tőrös beleegyezik, telefonál a színházba, beteget jelent, s maga helyett Bálintot ajánlja. Sajnálkozik, hogy nem láthatja Bálint alakítását. Ekkor a fiatalember előadja neki a dráma nagyjelenetét. A darab egy állástalan mérnökről szól, aki ebben a jelenetben az őt éppen elutasító igazgatóhoz beszél kilátástalan, megalázó helyzetéről. Bálint, aki maga is hasonló helyzetben van, mint a darab hőse, olyan nagy átéléssel játssza el a jelenetet, hogy felébreszti Tőrös féltékenységét, aki miután Bálint távozik, újra telefonál a színházba, hogy mégis fellép. Kulinyi és Éva mes­ter­kedései következtében azonban nem ér oda időben az előadás kezdésére, így Gá­bor számára elérkezik a döntő pillanat, ő játssza a főszerepet, bebizonyíthatja, hogy tehetséges.  

A magyar filmvígjátékok legnagyobb komikus sztárja, Kabos Gyula (1887-1941) ezúttal egy dráma központi figurája, egy drámáé, mely a vidéki színjátszás, az érvényesülés nehézségeiről, a munkanélküliség megaláztatásairól ad hiteles képet. Kulinyi szerepét osztották rá. Kulinyi, aki színházi titkárként sikeres, vidéki színigazgatóként eleve kudarcra van ítélve. Nagy ambícióval, lelkesen kezd a feladatához, szeretne felülkerekedni a nehézségeken, újból és újból összeszedi a bátorságát, s néha már úgy tűnik, hogy fölénybe került az őt gáncsoló erőkkel szemben, de aztán hamarosan rá kell ébrednie, hogy nincs semmi esélye. Kabos életrajzából kiderül, hogy többször is megpróbálkozott a színházigazgatással. Először 1918-ban, Nagyváradon, öt évre kibérelte a Fekete Sas Szálloda báltermét, hogy ott amerikai rendszerű varietészínházat indítson. Nagy hírveréssel, fényes sikerrel indult a Vigadó Varieté, de a rossz gazdasági helyzet, a polgárság elszegényedése, és a kedvezőtlen adózási szabályok miatt fél év alatt csődbement. Nem tanult a kudarcból és 1929-ben elvállalta a Fővárosi Művész Színház (az Operettszínház akkori neve) irányítását, s ez a vállalkozása – mely a nagy gazdasági világválság és hangosfilm megjelenésének idejére esett – szintén csúfos kudarcba fulladt. Kabos, aki még a film készülése idején is nyögte szerencsétlen vállalkozásaiból származó adósságait, hitelesen játszotta el a csődbe jutott színi direktor alakját, jól bevált színészi eszköztárával (jellegzetes zavart hadarás, a suta, félszeg testtartás) teszi emlékezetessé Kulinyi tragikomikus figuráját. A Döntő pillanat Kabos egyik utolsó filmje, a személyét és filmjeit ért szélsőjobboldali támadásokat és az első zsidótörvény megjelenését követően, 1939-ben elhagyta az országot.

Bálint Gábort, a kezdő, állástalan, sikerre vágyó színészt Páger Antal, a befutott és elkényeztetett, de magánéletében boldogtalan színházi sztárt, Tőrös Ferencet, aki Bálint Gábor feleségére vágyik, Ajtay Andor alakítja. Közös jelenetük, melyben Bálint előadja Tőrösnek az egy előadásra kölcsönkért szerep nagyjelenetét, a film drámai csúcspontja. Páger nagy beleéléssel alakítja a végsőkig kétségbeesett munkanélküli mérnök szerepét, de bravúros Ajtay alakítása is, aki némán játssza el az átmenetet a leereszkedő közönyösségtől a féltékeny gyanakvásig. Mikor elhangzik a jelenet utolsó mondata: „Kezem van, szemem van nekem is, akárcsak önnek, ember vagyok én is, dolgozni akarok!” Ajtay arcán már látszik, hogy meggondolta magát. A színházi világ törvényei szerint bizonyára sikerülne megakadályoznia, hogy Bálint lehetőséget kapjon tehetségének bemutatására. A kor filmgyártásának követelményei szerint azonban a történet happy enddel zárul, Bálint eljátszhatja a szerepet, és sok nehézség után végül mégis sikerül érvényesülnie. Éva kitart mellette és Kulinyi is visszakapja a pesti színházban régi pozícióját és íróasztalát.

(Balogh Gyöngyi)