Csernus Tibor, grafikus, festő (Kondoros, 1927. június 27. – Párizs, 2007. szeptember 7.)

Képzőművészeti tanulmányait a negyvenes években az Iparrajziskolában kezdte, ahol a rajzstúdiumok mellett a litográfia készítést is megtanulta. 1946-ban nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára, Bernáth Aurél osztályába. A mester és tanítványa közt kialakult baráti viszonynak köszönhetően, a főiskolát követően egy ideig Bernáth segédeként dolgozott, illetve egy szabadiskolában rajzot tanított. 1954 és 1964 között számos könyvillusztráció és plakátterv fűződik a nevéhez.

1964-ben Párizsban telepedett le, ahol eleinte illusztrátorként dolgozott. Festészete a hetvenes években a hiperrealizmus felé fordult. Majd az ezt követő három évtizedben Csernus festői életműve a klasszikus festészeti tradíció – gyakran ironikus és kritikus – újraértelmezését célozta, többek közt az 1980-as években a 17. századi holland és itáliai csendéletfestészet hagyományát újraolvasó műfaji kísérleteivel (virág-, hangszer-, állatcsendéleteivel), illetve a nyolcvanas évek végétől a Caravaggio stílusát idéző monumentális, „akadémikus” aktkompozícióival, bibliai jeleneteivel. A kilencvenes évek közepétől készített expresszív-realista képsorozatán (Szajha útja) William Hogarth metszetsorozatát értelmezte újra.

A Modellezők Csernus szürnaturalista periódusának egyik kiemelkedő darabja. A szürnaturalizmus kifejezést – a hatvanas évek magyar festészetének vonatkozásában – Perneczky Géza „vezette be” a művészeti köztudatba a Csernus körül csoportosuló fiatal művészek (többek között Lakner László, Szabó Ákos, Gyémánt László) sajátos festői eljárásával kapcsolatban. Az aprólékos naturalizmussal megfestetett képi részleteket a művész egy sajátos visszakaparásos technikával „roncsolta”, amely a tasiszta elemekkel, illetve a képfelület lezáratlanságával egyfajta szürrealisztikus összbenyomást eredményez.

Csernust egy 1957–1958-as párizsi tanulmányút során, az ott élő magyar származású festőművész, Hantai Simon ismertette meg a szürrealizmus automatikus írásával, illetve a tasiszta kalligrafikus eljárással. Az akkoriban hasonló technikát alkalmazó Hantai mellett Georges Mathieu, a szürrealisták közül Max Ernst és Yves Tanguy voltak rá nagy hatással. Csernust szenvedélyesen foglalkoztatta a repülés témája, ifjú korától kezdve épített saját tervezésű repülőgépmodelleket. A kör más tagjaihoz hasonlóan, a hatvanas évek végére Csernus is szakított a szürnaturalizmussal, azonban a repüléssel kapcsolatos tematika a hetvenes évek elején készült, már a hiperrealizmus irányába mutató Lindbergh-sorozatán, majd a nyolcvanas-kilencvenes évek repülőmodelles csendéletein is visszaköszönt. A művet Csernus a magyar aviatika kiválóságának, Endresz György emlékének ajánlotta.

Modellezők (Endresz György emlékére), 1963; Olaj, vászon, 140 × 182 cm.