Ganz Ábrahám (Unter-Embrach, Svájc, 1814. november 6. – Pest, 1867. december 15.)

Vasöntőmester, gyáros, a magyar nehézipar egyik megteremtője, a világhírűvé váló Ganz vállalatok megalapozója.

Ganz 1814-ben egy svájci faluban, sokgyermekes családba született. Apja református kántortanító volt, édesanyját tízéves korában elveszítette. Tizenöt éves korában ácsmesterséget tanult, majd Zürichben öntőinasnak állt. Legényévei végén, húsz esztendősen a kor céhszokásaihoz híven vándorbotot ragadott, hogy külföldön is tapasztalatot szerezzen. Útja során számos svájci, német, francia, osztrák és olasz öntödében dolgozott, ezt követően érkezett 1841-ben Pestre, ahol a József Hengermalom Társulat gőzmalmának szerelésében vett részt, majd röviddel később “első öntőmester" lett a gőzmalom öntödéjében, hogy azután rábízzák az öntöde és a gépjavító műhely vezetését. Egy ízben öntés közben a folyékony vas a szemébe fröccsent. Az anekdota szerint ezt mondta: “A fél szem oda, de az öntés sikerült".

A malom vezetősége az öntöde hasznából részesedést fizetett Ganznak, ebből 1844-ben Budán telket és házat tudott vásárolni 4500 forintért. Itt, a Király-hegyen alapította meg önálló öntödéjét, ahol kupolókemencét épített és hét munkással kezdte meg a kezdetben főként a lakosság szükségleteit szolgáló öntöttvas tárgyak gyártását.

1848-ban a honvédsereg részére ágyúkat és ágyúgolyókat szállított, ami miatt a szabadságharc után elítélték, de büntetését felfüggesztették. A szabadságharc bukása után az angol Burn kéregöntési találmányát próbálta a vagonkerék gyártására alkalmassá tenni. Kis budai üzemében dolgozta ki a kéregöntésű vasúti kerekek előállítási módszerét. Ganz 1853-ban tudott először ilyen kereket gyártani, de a tömeggyártásra csak 1855-ben állhatott át, abban az évben, amikor újítását a párizsi világkiállítás zsűrije bronzéremmel jutalmazta. Továbbfejlesztett, antimonmasszát alkalmazó eljárására 1856-ban kapta meg a szabadalmi oltalmat, amely szerint “minden öntöttvas tárgy egész felületét, avagy annak csak egy tetszőleges helyét acélkeménnyé teszi”. Az eljárás lényegét Ganz az alábbiak szerint foglalta össze: “Hogy tökéletes keményöntvényt, úgynevezett kéregöntvényt kapjunk, főeszközül antimonium anyagot használunk. Ezt finomra őröljük, és festéket vagy masszát csinálunk belőle. Az öntvényforma borítófalát bekenjük, majd megszárítjuk és a formát összerakjuk. Végül 100 fokra felhevítjük, és a folyékony vasat a formába öntjük. A merevedéskor azon a helyen, ahol az öntvényforma falát az említett anyaggal bekentük, üvegkeménységű kéreg keletkezik, amely – aszerint, hogy a borítófalat vékonyabban vagy vastagabban kentük be – 2, 3 vagy 4 milliméter vastagságú lesz. Ezért az antimonium anyagot találtam legalkalmasabb eszköznek a tökéletesen jó kéregöntvény előállítására.”

Első megrendeléseit az Osztrák Államvasutaktól kapta, de gyártmányai annyira sikeresnek bizonyultak, hogy Európa-szerte közel 60 vasúti társaságnak szállítva – Olaszország, Svájc, Németország, Oroszország vasúttársaságainál is – elterjedtek, sőt nyugodtan állíthatjuk, hogy ebben az időben az európai vonatok többsége a Ganz által gyártott kerekeken gurult, nagymértékben hozzájárulva a hazai és az európai vasúti fejlesztéshez. A megrendelések következtében az öntöde szűknek bizonyult, 1858-ban felépítette új nagy csarnokát. Míg 1854-ben hatvan munkást, 1867-ben már 371 alkalmazottat foglalkoztatott. Kiváló munkatársai – többek között Mechwart András – segítségével gyárát tovább fejlesztette, gyártmányai körét bővítette és európai hírnévre tett szert. Termékei az 1855., majd az 1867. évi párizsi, valamint az 1862. évi londoni világkiállításon is díjakat nyertek. Gyárában öntöttvas hídszerkezeteket is készítettek, ők állították elő a Lánchíd néhány elemét is.

Ganz rengeteget utazott, a világ számos országát bejárva a termékei exportjára vonatkozó szerződések jó részét maga kötötte meg és vállalata nevét világszerte ismertté tette. Munkássága elismeréseként 1863-ban Pest elöljárósága a város díszpolgárává választotta.1865-ben a császár személyesen fejezte ki számára legmagasabb elismerését. Két évvel később ünnepelték a százezredik kéregöntésű kerék gyártását, melynek alkalmából Ganz vacsorát adott minden alkalmazottja és családtagjaik részvételével.

Három héttel az ünnepség után azonban Ganz öngyilkos lett. Az életrajzok szerint a tragédiához a megfeszített munkától felőrölt idegrendszere, illetve családi okok vezették.

Életében sokat fordított szociális célokra, üzemében Magyarországon akkor egyedülálló nyugdíjas és betegpénztárt létesített. 1867-ben hunyt el, hamvai a Kerepesi temetőben nyugszanak. Halála után vállalata nem hullott szét, sőt, Mechwart András igazgatása alatt a világ egyik vezető iparvállalatává vált a malomipari gépgyártás (kéregöntésű hengerszékek), a vasúti gépgyártás, a vasútvillamosítás, valamint a villamosipar terén.

(Gál Vilmos)