Karinthy Frigyes, író, költő, műfordító (Budapest, 1887. június 25. - Siófok, 1938. augusztus 29.)

A Nyugat első nemzedékének tagja, a korabeli irodalmi nyilvánosság kedvelt figurája, alakját már életében legendák övezik. A századfordulós Budapest nem egyszerűen szülőhelye, hanem leginspirálóbb életközege is. Atyja kiváló nyelvtehetség, kiterjedt tudományos érdeklődésű tisztviselő, a Filozófiai Társaság alapító tagja. Édesanyját hat éves korában elveszti. A Markó utcai főreált, ahol diáksága idején kiváló tudósok tanítottak, mérsékelt tanulmányi eredménnyel végezte, ugyanakkor 15 éves korára már második fantasztikus regényével készül el, mely a Magyar Képes Világban meg is jelenik.

Érettségi után – a bölcsészkar mellett – matematika- és sebészeti előadásokat is hallgat, s noha diplomát soha nem szerez, egész életében élénk érdeklődéssel fordul a tudományok, valamint a technikai újítások felé. Különösen foglalkoztatja a repülés lehetősége – a zeppelint és az aeroplánt is többször kipróbálja, élményeiről tudósításban referál – valamint a mozi műfaja. Bár indulásától fogva jelentkezik verssel és rövidprózával is, az elismertségét irodalmi paródiái hozzák meg, melyek 1912-ben jelennek meg először kötetbe gyűjtve.

Kortársai közül Kosztolányi Dezsőhöz fűzi szoros barátság, aki több sajátos nyelvi játékuk társszerzője. A nyelv mibenlétének problémájához való kötődése igen sokszálú: több szóalkotása köznyelviesült, Micimackója inkább tekinthető bravúros átköltésnek, mint fordításnak, s az is sokatmondó, hogy Karinthy a Magyarországi Eszperantó Egyesület alelnökeként működött. Életpályáját mindvégig jellemzi a már-már penzumszerűen űzött, igen termékeny publicisztikai tevékenység. 1936-ban agydaganattal műtik Stockholmban, e tapasztalat irodalmi színrevitele Utazás a koponyám körül című regénye. 1938. augusztus 29-én, Siófokon hal meg agyvérzésben.

Írói rangját megalapozó paródiáinak irodalomtörténeti jelentősége abban áll, hogy általuk nyert szépirodalmi létjogosultságot egy műfaj, ugyanakkor az újat hozó nemzedék széleskörű megismertetéséhez is hozzájárultak. Szerzőjük úgy érezte, a karikatúrák eltúlzott jelentősége életművének többi darabját borítja árnyékba. A tudományos-fantasztikus regény mindvégig érdeklődésének egyik fő műfaji csapásiránya maradt, s (pl. a Mennyei riport) narratív keretül szolgált prózakísérleteinek is (pl. alakváltó hősök szerepeltetése). A kifejezés lehetőségeinek, illetve lehetetlenségének dilemmája iránti – mondhatni filozofikus – elkötelezettségének adekvát műfajt alkot meg azokban az esszétöredékszerű szócikkekben, melyekből a Címszavak a nagy enciklopédiához építkezik.

Ajánlott művek: Tanár úr kérem

http://mek.oszk.hu/00700/00719/00719.htm

Így írtok ti

http://mek.niif.hu/00700/00716/html/

Egy reggel dátum nélkül

http://mek.oszk.hu/06100/06133/html/karinthy0045.html