Kármán József, író (Losonc, 1769. március 14. - Losonc, 1795. június 3.)

A modern magyar nyelvű regényírás egyik megteremtője. Református papi családból származik, lelkészként szolgál ő is, 1794-től már püspökként. Pesten kezdi jogi tanulmányait, majd Bécsben próbál udvari álláshoz jutni a jozefinista adminisztrációban. 1790-ben Pozsonyban tesz ügyvédi vizsgát, miközben élénk figyelemmel kíséri az országgyűlés politikai reformmozgalmait. Pestre költözik, vonzó egyénisége, műveltsége hamar a társasági élet központjává teszi, amelyet komolyabb irodalmi tervek érdekében igyekszik kihasználni. 1792-ben bekapcsolódik az első magyar budai színjátszó társulat igazgatásába.

Barátjával, Pajor Gáborral 1794 elején megindítja a női olvasóknak szánt Urania című negyedéves folyóiratot. Tőlük várja, hogy rávegyék a férfiakat az irodalom, a nemzeti nyelv és tudomány megbecsülésére. A lap a közönség esztétikai nevelését és a nemzeti hagyományok ápolását célozza, számottevő sikerrel. Hatása az újabb kutatások szerint óriási, még a kalendáriumokban is tetten érhető. A színvonalat jellemzi, hogy a két szerkesztő saját művei mellett Verseghy Ferenctől, Csokonai Vitéz Mihálytól is közöl (névtelenül) verseket. A lapot kevés előfizető támogatja, így csak három kötet jelenhet meg. Kármán politikai aktivizálódását jelzi, hogy belép a pesti Hét csillaghoz címzett szabadkőműves páholyba és kapcsolatba kerül a Martinovics-féle összeesküvéssel is, de annak kitudódása előtt apja halála miatt Losoncra utazik. 1795. június 3-án itt éri a halál, melynek okáról nincsenek feljegyzések.

Kármán legjelentősebb szépprózai művei az Uraniában jelennek meg, közöttük a Fanni hagyományai című szentimentális napló- és levélregénye, továbbá A nemzet csinosodása című értekezése. Ez utóbbiban a felvilágosodás eszményei alapján elemzi a hazai társadalmi élet egyes jelenségeit. A magyar művészetek és tudomány megújítására vonatkozó hosszú távú programot tesz közzé, amelyben nem annyira a nyelvkérdésre összpontosít, hanem az önmagában is megálló, értéke alapján olvasókat szerző, eredeti művek létrehozását jelöli meg célként. Mint írja, „eredeti munkák gyarapítják a tudományokat, csinosítják a nemzetet és emelik fel a nagy nemzetek ragyogó sorába. Nagy akadálya az nálunk a tudományoknak, hogy nálunk termett eredeti munkák még eddig nincsenek.” Kitér a könyv hazai megbecsülésére: „...a könyv háznál nálunk legutolsó jószág, és ennél kedvesebb egy játékkártya vagy egy üsző, azt fájdalmasan látjuk, akik hazánkat esmérjük.”

A Fanni az első lélektani próza a magyar irodalomban, a szenvedélyes és érzékeny lelki élet bemutatása és a stílus egyaránt Rousseau Az új Heloise, illetve Goethe Az ifjú Werther szenvedései című műveit idézik. A keretes történet Fanni naplójából és báró L.-néhez írt leveleiből bontakozik ki. A vidéki nemeslány szeretet nélkül éli életét zord apja, mostohaanyja és mostohatestvérei között. Egy bálon megismerkedik egy fiatalemberrel. Kapcsolatuk azonban nem teljesedhet ki. A rágalmak, a szívtelenség a halálba hajszolják a hősnőt.  Kármán kevés fennmaradt műve a magyar széppróza fejlődésének jelentős állomása.

Ajánlott regény: Fanni hagyományai

http://mek.niif.hu/00700/00722/00722.htm

Ajánlott esszé: A nemzet csinosodása

http://mek.niif.hu/05900/05994/html/gmkarman0002.html