Polányi Mihály (Michael), fizikokémikus, tudományfilozófus (Budapest, 1891. március 12. - Northampton (Nagy-Britannia), 1976. február 22.)

Nagypolgári családból származott Budapesten, és 1914-ben orvosi diplomát szerzett, azonban orvosi hivatását sohasem gyakorolta. A budapesti egyetemen kezdett fizikai-kémiai kutatással foglalkozni. Ösztöndíjjal Karlsruhe-ba került. Budapestre visszatérve, a Fizikai Intézetben dolgozott Hevesy Györgynél. Az első világháború után Polányi Berlinbe költözött, ahol állást kapott a Kaiser Wilhelm Institut für Faserforschung-ban, de Fritz Haber meghívására nemsokára az egyetem fizikai-kémiai intézetébe került.

Itt eredményes kutatásokat végzett az adszorpció, a szilárdtestfizika, a kristálykémia, a röntgendiffrakció és a kvantumkémia terén. 1933-ban Angliába emigrált, ahol professzúrát kapott a Viktória Egyetem fizikai-kémiai intézetében, Manchesterben. Fő érdeklődési területe ezekben az években a reakciókinetika volt.

A késő 1940-es években Polányi a társadalomtudományok felé fordult, és etikai, filozófiai és szociológiai témákban publikált. Ismert lett „Personal knowledge” (Személyes ismeret) című könyve, amelyben a tudományos felismerés folyamatát újonnan analizálta. Polányi kritizálta a tudományos objektivitás gondolatát és elismerte az örökölt gyakorlatok és eszmék szerepét, amelyeket Thomas Kuhn vizsgált az 1960-as években. Polányi szerint a szabad piac lehetőséget ad a „belefoglalt tudás” alkalmazására a társadalomnak. Ez segíti a társadalmat az önszervezésre a különböző célok elérésében.