Vajda János, költő, író, újságíró, lapszerkesztő (Pest, 1827. május 7. - Budapest, 1897. január 17.)

Szülei jobbágy származásúak. A család 1828-ban Válra költözik, ahol az apa főerdész lesz. A váli erdő erdészházában eltöltött évek a táj szeretetén túl a természet iránti, szorongással vegyes csodálat érzésével ismertetik meg a gyermek Vajdát. Tanulmányait a székesfehérvári cisztercitáknál, illetve Pesten a piarista gimnáziumban végzi. A pesti évek alatt rokonánál, a haladó szellemű tudós költő, Vajda Péter házánál lakik. Mindössze tizenhét esztendős, amikor 1844-ben az Életképekben napvilágot lát első verse. Példaképe az irodalmi életbe akkor berobbant Petőfi, s hozzá hasonlóan 1845-ben egy évre vándorszínésznek áll. Ezt követően rövid ideig nevelő, majd gazdatiszt gyakornok Alcsúton.

1847 őszén letelepül Pesten, miután a Pesti Divatlapban megjelent Nemzethez I. és Nemzethez II. című költeményei ismertté teszik nevét. Írásait ez idő tájt már közli a Hazánk és a Honderű is. 1848 márciusának eseményei Vajdát már Petőfi oldalán, a Pilvax kávéházban találják. A forradalmi napok tevékeny részese, a szabadságharcban önkéntesként, majd honvédként vesz részt. A délvidéki harcokban hadnagyi rangot szerez, a szabadságharc leverése után a váli erdészlakból besorozzák közlegényként a császári hadseregbe. Az 1850-es években folytatja az újságírást, többek között az általa szerkesztett a Magyar Sajtó, a Nővilág és a Csatár hasábjain publikál. Kossuth és Petőfi alakjának időskori írásaiban újra és újra legendás emléket állít.

1862-ben álnéven két röpiratot is kiad Önbírálat, illetve Polgárosodás címen, amelyek nagy vitákat váltanak ki. Ellenzi a kiegyezést, szembe kerül a Deák-párttal. Az 1860-as évek közepétől egzisztenciális válságba jut, cikkeket ír, lapszerkesztésbe fog, de kísérletei rendre kudarcba fulladnak – keserű emberré válik. 1863-tól három évet Bécsben, egy irodában dolgozik. Sikertelennek és rövid életűnek bizonyul kései házassága is. 1880-ban veszi feleségül a 19 éves Bartos Rozáliát, de két év múlva fény derül a hölgy múltjára, ezért kiutasítja házából. Idős korában sem tudja feledni ifjúkora reménytelen szerelmét, Kratochwill Georginát – Ginát, ahogyan ő nevezi –, akihez legszebb szerelmes verseit írta. Elszigetelődve, betegen és magányosan hal meg 1897. január 17-én Budapesten.

Bár Vajda novellát, visszaemlékezést, tárcát is ír, kiemelkedő műfaja a líra. Legsikerültebbek az 1870-es, 1880-as években született költeményei. Ezek élményvilága a váli gyermekkor természethez kötődő emlékeiből-fantáziáiból, és az 1860-as évektől kezdődően megélt keserű élettapasztalatokból: szerelmi csalódásokból, elmagányosodásából, elhíresült különcségéből eredeztethetőek, csakúgy, mint panteista hangvételű és romantikus versei, hasonlóan az érett, modern, pre-szimbolista, az ego szerepét és az érzéki vágyat merészen kifejező, valamint a világegyetem titkai felé izgalommal, elvágyódással tekintő költeményeihez.

Ajánlott versek: Húsz év múlva

http://mek.oszk.hu/01100/01113/01113.htm#112