A győri Magyar Waggon- és Gépgyár; a Rába 1929-től Krupp és Austro Fiat tervek alapján kezdett tehergépkocsi és autóbusz alvázakat gyártani. Utóbbi 1,5 tonna teherbírású típus áttervezésével a Honvédelmi Minisztérium 14-pontos „iránykövetelményeinek” figyelembe vételével született meg a Rába AFi katonai tehergépkocsi. A típust 1935-ben mutatták be, jó eredményei és tapasztalatai alapján a minisztérium megbízást adott a Rába gyárnak 1,5 tonnás terepjáró gépkocsi tervezésére és építésére. Az új típus tervezését és a gyártás beindítását Winkler Dezső, az autószerkesztési osztály vezetője koordinálta. Az új gépkocsi tervezése 1937-ben kezdődött és a következő évben már be is mutatták a kész járművet. A tervezésre fordított rövid idő annak volt köszönhető, hogy, a Rába már korábban is dolgozott a haszonjárművek nagy sorozatban való gazdaságos gyártásának megteremtésén, és a terepjáróhoz a lehető legtöbb alkatrészt, részegységet átvették a civil gépkocsiktól.

A Rába Botondot 1938 augusztusában mutatták be, a honvédelmi miniszter a következő hónapban intézkedett a gépkocsi rendszerbe állításáról. A 14 személy szállítására alkalmas terepjáróból 6 hazai gyár jól szervezett együttműködésével 1940 nyarára 1400 darab készült. A gyártással a Rábát és a MÁVAG-ot bízták meg fővállalkozóként, de amiatt, hogy korábban 2-300-as sorozatban készültek az alvázak, további gyárak bevonását is szükségesnek tartották. A két gyáron kívül részt vett a gyártásban a Ganz, a Weiss Manfréd-művek, a Hoffher és Schranz és a Láng gyár is. A jól szervezett munkamegosztás, és méretellenőrzési rendszer összehangolása következtében a gyártás fennakadás nélkül folyt. 1943-44-ben újabb 1400 darabot rendelt hadsereg, de ennek a legyártása a Rába gyár 1944. március 13-i lebombázása miatt már nem fejeződött be. A II. világháború után alakult új hadseregvezetés nem tartott igényt az Európa legjobb csapatszállító terepjárójaként emlegetett járműre.

A Botond speciális megoldások egész sorát vonultatta fel, emiatt a kor egyik legjobb terepjárójának számított. A hátsó négy hajtott kerék speciális felfüggesztése nagyon jó terepkövetést biztosított. A terepjáró oldalán elhelyezett pótkerekek önállóan is forogtak, ezek mankókerékként funkcionáltak, így a kocsi nem akadt fent a dombtetőkön. Az első lökhárítókon elhelyezett két görgő szintén segítette a járművet a bukkanókon, árkokon való áthaladásban. A Rába Botond típusból egyetlen példány maradt meg.