A XV. század sok szempontból kiemelkedő évszázad a történelemben: többek között ez a reneszánsz kibontakozásának évszázada, a haditechnikában pedig egyebek mellett az ágyúk méretének és szerepének növekedése jellemző. Mindemellett Európára nézve egyre fenyegetőbben jelentkezett a török előrenyomulás, ami legközvetlenebbül Magyarországot érintette. 1458-tól Mátyás uralkodott az országban, akinek erős egyénisége, uralkodói ambíciója egységet teremtett, határozottsága, reformjai a kor vezető államai közé emelték Magyarországot  Mátyás létrehozta híres fekete seregét, melynek  finanszírozását többek között a II. Piustól, a török elleni háborúra kapott összegből és az időközben végrehajtott adóreformból oldotta meg. 

A sereg nagyobbrészt lovasságból állt, páncélosokból és könnyű huszárokból, őket egészítette ki a városokból szerveződött gyalogság.  A cseh huszitáknál már jól ismert szekérvárat  is alkalmazta az uralkodó. Ennek építésénél felhasználták azokat a nehéz szekereket is, amelyek az ágyúkat is szállították. Az ágyúknak neveket adtak, az elefánt megnevezés nyilvánvalóan a jármű szokatlan nagyságára, erősségére utal. Sajnos nincs elég információnk erről az ágyúszekérről, de a fennmaradt ábrázolás alapján egy nehéz lőcsös szekér volt, a lőcsöket a szekér oldalához erős kötéllel rögzítették. Az oldalai két-két rúd közé erősített zápokból álltak, a vontatás megkönnyítése érdekében a kerékagyakat segédrudazatokkal közvetlenül is a vonórúdhoz csatlakoztatták. A keréktalpak szélessége is meghaladta az átlagot, mintegy 8 cm szélesnek kellett lenniük, hogy elbírják a terhelést, és ne süllyedjenek a talajba.

Mátyás király Bécsbe történő bevonuláskor az Elefántot egyenesen az "Antikrisztus ágyúszekerének” tartották a bécsi polgárok.