100 híres (béta)

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum művészeti portálja
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>

Fülöp Viktor

Eddigi szavazatok száma: 0

Fülöp Viktor, magántáncos, balettmester (Budapest, 1929. február 9. – Budapest, 1997. július 13.)

Nádasi Ferenc növendéke volt, majd az ötvenes-hatvanas években, Moszkvában Rudenko, Messszerer, Lapauri, Nyikityina balettmesterek képezték tovább. 1943-tól a budapesti Operaház tagja, 1949-től magántáncosa. Generációjának, sőt, az újabb kori magyar balett történet egyik legjelentősebb művészegyénisége és több mint két évtizeden át az Operaház vezető magántáncosa. Első fontos szerepét 1947-ben, Bartók Béla–Harangozó Gyula: A fából faragott királyfi című balettben kapta. Ezt követően, az 1970-es évekig bemutatott legtöbb balett főszerepét eltáncolta.

Alakításait elegancia, páratlan szuggesztivitás, és erőteljes színészi képesség tette emlékezetessé a klasszikus szerepekben, Albertként a Giselle-ben vagy Siegfriedet alakítva A hattyúk tavában. Tehetsége, kivételes előadói képességei még inkább érvényesültek az olyan heroikus táncos-pantomimikus szerepekben, mint a Mandarin (A csodálatos mandarin), Girej kán (A bahcsiszeráji szökőkút) vagy a Spartacus. Nagyszerű stílus- és jellemábrázoló érzékkel formálta meg a nemzeti jellegű táncművek főszerepeit (Vashegyi Ernő: Bihari nótája, Harangozó Gyula: Keszkenő), de örökké emlékezetesek maradnak a komikus szerepekben nyújtott alakításai is (Ashton: A rosszul őrzött lány).

Kiemelkedő szerepei: Herceg (A diótörő), Philippe (Párizs lángjai), Ifjú (Seherezádé). Maga is koreografált. Partnerével (első feleségével) Kun Zsuzsával közösen komponálták meg – Thomas Mann írásából – a Mario és a varázslót Láng István zenéjére (1964), Anyiszimova koroegráfiája nyomán a Gajane-szvitet állították színpadra (1968). Részt vett az operaházi balettegyüttes külföldi vendégjátékain, de sokat vendégszerepelt egyénileg is. Számtalanszor szerepelt a Szovjetunió különböző városaiban (Moszkva, Perm, Novoszibirszk, Ufa), vendég volt Londonban a Fesztivál Balettnél, és szerepelt a veronai Arénában. Az 1980-as években vendégművészként fellépett a Győri Balett társulatánál: Markó Iván Szamuráj és Az igazság pillanata című műveiben. Közreműködött néhány magyar filmben, tévéfilmben. Hosszú éveken át zsűritagja volt az országos néptánc fesztiváloknak.

Díjak, elismerések: Liszt-díj (1960), Kossuth-díj (1962), érdemes művész (1968), kiváló művész (1971).

Alkotó / Alkotás: 
Alkotó
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>